Tanulmányok a kézműipar történetéből

pel Esztergom 1288. évi vámtételeiben is, amely igen drága. Ez időben 440 kg rézértéke azonos volt két zsák komlóéval. Ez a legkorábbi városi serfőzési adat a történelmiMagyarországon. ccxcix Idővel megszaporodnak a komlós kertekre találhatóadatok, sőt 1380-ban Pozsony már külföldre szállított komlót. cccAz adatokból a komlós serfőzés XI. századi hazai gyakorlatára lehet következtetni.A korai forrásokban szereplő szolgáltató népeink bizonyosan komlós sertszállíthattak a monostoroknak, s maguk is azt ihattak. Először is erre utalnak akolostorok igen gyakran távoli birtokain élő népek serfőző és serfuvarozó kötelességei,a Szent Mihály és Szent Márton napokra. Így például egy 1138. évi oklevélszerint a Bihar megyei Sarkadról és Kölesérről a dömösi prépostságba szállítottákSzent Mihály napra a sert. ccci A nyár végén a hosszú úton komló nélkül, viszont azmegromlott volna. Hasonló következetésre jutunk, ha a kolostorok szolgáló népeinek,a Szent Márton napra előirt mennyiségi az adatait vizsgáljuk. A bakonybéliapátság kisszámú szerzetese Szent Márton napra az 1171. évi oklevél szerint, csaka két Gananna faluból összesen 130 veder (hydria) sert kaptak. cccii Egy csöbörátlagban 41,97 liter, ez esetben a kérdéses mennyiség 5456,1 liter, közel 55 hl volt.Ezt a mennyiséget néhány nap alatt nem ihatták meg, hanem nagy részét tárolniukkellett, de ez komló nélkül nem volt lehetséges. Valószínű, hogy Bakonybélben (ésmás kolostorokban) feltehetőleg a nagyböjtre is tartalékoltak ebből a mennyiségből.Az is nagyon valószínű, hogy a kolostor néhány lakója nemigen tudott volnaekkora mennyiségű, 55 hl sört elfogyasztani rövid időn belül. Ennek ellenére akolostorok szerzeteseinek serfogyasztása is jelentős lehetett, mert a Szent Gallenibarátoknak naponta 5 liter sör volt a fejadagja. Okkal feltételezhető, hogy itt is ésmásutt is a kolostorok gazdaságában dolgozó, s jelentős számú, ún. laikus fráterekjavadalmazása (akik a műhelyekben, malmokban vagy a mezőgazdaságban tevékenykedtek)igényelte e jelentős sörmennyiséget.A sörfőzés a történelmi Magyarországon igen elterjedt iparág volt. A XII.századtól a háziipartól különvált a sörfőző mesterség. ccciii A Szepességben egy-kétévtizeddel az első német telepítések után már olyan kis falvaknak, mint a Poprádkörnyéki Kubach (Hernádfalu) és Gránic (Szepesvéghely) külön serfőző házattartott fenn egy 1295. évi oklevél szerint. A Szepességben gyanítható, hogy az időtájt az írott forrásokban felbukkanó falvak némelyikének a fő gazdasági ágazata akomlótermesztés volt, mint a Lubló melletti Hobgartról (Komlóskert) már 1315-ben feltételezhető, ugyanitt serfőzőház is volt. cccivA XVI. században is még kétféle sert készítettek. 1525-ben Budán egyarántfőzték az árpából nevelt Zalad sert, és a Dulcénak (édes) nevezett mézsert. cccv Aserital sajátsága, hogy könnyen megromlik, s miután a hosszas szállítást nem bírja,ezért a XIV–XV. századi Magyarországon az egyes városok, egyházi és világi uradalmakönellátásra rendezkedtek be. Így azután sokfelé főzték a sert. Különösennagymértékben folyt a termelés Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya ésNagybánya városokban, továbbá Sopronban, Lőcsén, Pozsonyban, Eperjesen,Késmárkon és Kassán. A legnagyobb hírnévre azonban a bártfai sör jutott, innenhozatta a sört, a hegyaljai borok mellett, Mátyás király is az 1476-ban Beatrixszeltartott esküvőjére.112