Tanulmányok a kézműipar történetéből

mindenből hasznot húzni, s így a papíros-készítőknek is megtiltja az árulást, s csakha a céh már a neki szükséges mennyiséget megvette, vagy megalkudtak velük,akkor árulhatnak a városban is. A vásárokba bejövő könyvkötőknek is előbb a céhvelkell megalkudni, csak úgy árulhatnak. A könyvkötők maguknak tartják fennmég a kalamáris, gálickő és pecsétviasz árulási jogát is.Biztosítják maguknak még az olyan városokban és mezővárosokban valóárulás jogát is, ahol nincs céh. Ha ott ,,...Himplérek találkoznak, és az igaz CzéhbeliMester-Embereknek nagy károkra Könyvet, Papirost árulnak; Légyen szabad ... azollyán Himplért az ott való Magistratusnak erejével megh-foghni, és Partékájátconfiscálni.” Városokon kívül pedig az illetékes földesurak segítségével kobozzákel az árujukat. cmxxxixA céhek ügyeiket a céhgyűléseken intézték el. Kétféle céhgyűlést kell megkülönböztetnünk:a rendszeres és a rendkívüli céhgyűlést. A könyvkötőknél mindennegyedévben tartanak egy céhgyűlést, ahol minden mester tartozik megjelenni.Ekkor minden mester 6 garast köteles fizetni a céhládába. Minden évbenegyszer általában a privilégium megszerzésének évfordulóján tartott céhgyűlésenválasztották a céhmestereket, a soproniak júliusban, a debreceniek pedig januárban.A céhmesterek ilyenkor elszámoltak a bevételekkel és a kiadásokkal is. Mind anégy céhgyűlésen szokásban volt, hogy a céh szabályzatát felolvasták. Ezeken agyűléseken elintézték a céhet általánosan érdeklő kérdéseket, de ilyenkor bárkijelentkezhetett panaszával is, s a nyitott céhláda előtt meghallgatták és döntöttek. Acéhgyűlést mindig a legfiatalabb mester jelentette be a többieknek. Ezekről a gyűlésekrőlcsak nagyon komoly okkal lehetett elmaradni, mert büntetést fizettettekvelük. Ezeken a negyedévi gyűléseken fogadták fel az inasokat, szabadítottak ésmestert a céhbe felvettek. Alkalmanként rendkívüli céhgyűlést is összehívtak. Ilyengyűlést csak valamelyik mester vagy legény külön kívánságára hívtak össze, silyenkor annak kellett egy nagyobb összeget ezért fizetnie.A céhek több évszázados autonómiáját a XVIII. századtól kezdve egyre jobbanmegnyirbálják a hatóságok felügyeletének kiterjesztésével. Királyi rendelet írjaelő, hogy minden céh mellé céhbiztost vagy comissáriust kell rendelni. A céhbiztos,mint hatósági ember részt vesz a céhgyűléseken, s összekötő a céhek és ahatóságok között. A könyvkötőcéhek esetében a céhbiztos a városi tanács tagja,senátor. A városi tanács rendeli ki őket, s a XIX. században ez a céhgyűlés, illetveaz ott hozott határozat érvénytelen, ha a comissárius nincs jelen. Ezen túlmenőenmeg is büntetik azt a céhet, amelyik a céhbiztos tudta nélkül ülésezik. A debrecenikönyvkötők jegyzőkönyveit a céhmesterek mellett a céhbiztos is aláírta.A céhek megalakulásakor átvették a feudális társadalom hierarchikus rendjétis, a céh élén áll a céhmester és az al-céhmester, a mesterek alkotják a gerincét,akikért tulajdonképpen létrejött a szervezet, vannak a legények és a legalsó fokonaz inasok. Ezt a rendet szigorúan őrzik a XIX. század végéig, fennállásukig. A céh,amelynek az iparosképzés is feladata, szigorúan ebbe a rendbe szorítja be azt is.Az inas a XVI–XVII. században még a családhoz tartozott, felvételéért semkellett fizetnie. Később egyre inkább a lefizetett pénz a domináló, az még a tanulóidőtis módosíthatja. A jelentkezőnek be kell mutatnia a születési bizonyítványát,373