Tanulmányok a kézműipar történetéből

lomkárok rendbehozatálának. A hét károsultnak különböző mértékben rongálódtakmeg a malmaik, de szinte minden malom -tartozékot ért kár. Ezekből a kárbecslésiadatokból lehet következtetni a vízimalmok szerkezetére, építési anyagaira stb., azanyagárakra és esetenként a munkabérekre is. A becslési jegyzőkönyv egy-két érdekesadatát lássuk a következőkben.Bodor József viharos szél miatt elült malomházának, vízilapátjának kártételeibőlmegtudhatjuk, hogy annak helyreállításához 60 nagy küllő, 60 hajtókván(darabja 18 kr.), 60 kis küllő (darabja 6 kr.) és 24 szál 4 1/2 öles deszka (szála 2 Ft)szükséges. Ezeknek az együttes értéke 90 Ft. A leírás alapján a vízimalom rekonstrukciójais lehetséges. Információkat nyerünk a faragó ácsok munkadíjáról is. Afent említett vízikészség elkészítése és egyéb kisebb javítások munkadíja 50 Ft,fele, egyharmada az anyagköltségnek. Azt is megtudhatjuk a dokumentumból,hogy a tiszai vízimalmokat zsindelytetővel látták el, és hogy 2000 zsindely ára 20Ft. Valamint azt is, hogy egy vasmacskához szükséges vas ára közel 12 Ft, s a kovácsmunkadíja 20 Ft, tehát majdnem az anyagár kétszerese.A 200-300 Ft-os károk ellenében a vármegye mindössze 7 Ft 58 kr. adótengedett el; ez a tény ugyancsak alátámasztja, hogy a malomtulajdonosok tehetősemberek voltak, hiszen költségeikhez képest az adóelengedés összege iránti kérelemkicsinyes volt. ccxl A XIX. század első felének következő nagy vízimalom kártételeaz 1831-es volt, amikor kb. 4500 Ft kárt okozott a nyári szélvész a molnároknak.Ekkor mindkét adót, a hadit és a honit is elengedte a vármegye. ccxliA fenti adalékok együttesen bizonyítják, hogy a malomipar a XIX. századelső felében a legjelentősebb és a legtöbb hasznot hozó iparág volt Csongrádon.Ezek után vizsgáljuk meg az uradalom keretein belül folyó ipari tevékenységkülönböző ágait.A Károlyi uradalom iparszerű tevékenységeinek sorában kiemelt szerepűvolt a serfőzés és a pálinkaégetés. Vásárhelyen, Szentesen és Csongrádon már aXVIII. sz. második felétől működött serház. A csongrádit az 1800-as évek elejénújjáépítették. Ezt igazolja az uradalom 1814-es invertáriuma, amelynek tételei közöttjelentős helyet foglal el az iparággal kapcsolatos épületek és eszközök részletesleírása. Ebből következtethetünk a termelés volumenére és szakemberszükségletére.A téglafalba rakott és hat keményfa grádicson "hozzájutható" 32 akós rézüstjelentős mennyiségű ser főzésére volt alkalmas (Szentesen 40, Vásárhelyen 100akós üstök voltak).A sert az uradalom kocsmáiban mérték el. Csongrádon és környékén kétkorcsma és korcsmaház is volt, tehát folyamatos serfőzés esetén az igényeket ki istudták elégíteni.A Tisza-parton épült serház vízszükségletét a folyó biztosította úgy, hogy aTiszába benyúlt egy "állásos híddal" összekötött meregető kút, amelyből a vizetvas vederrel mérték a vízeresztő fenyőfa csatornákba. Ugyanitt található a pálinkaházis, amelyben 3 pálinkafőző rézüst termelt. Ennek az együttműködésnek azegyik magyarázata, hogy a megromlott sörből általában pálinkát főztek. A serfőzéselit iparnak számított, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a csongrádi serházban amesternek háromszobás, konyhás és cselédszobás lakása volt, amit pincerész és97