Tanulmányok a kézműipar történetéből

posztók, vásznak, selymek. A XV–XVI. században a királyi városokon miii , egyháziközpontokon kívül a bányavárosokban és néhány földesúri mezővárosban – azonkívül, hogy megújítanak privilégiumokat – gyarapszik is a céhek száma.A gyarapodás néha egyes iparágakon belüli szétválást jelent: a fenti utalásokaz élelmiszerelőállítás és -kereskedelem körében való differenciálódásra XV-XVIII. századi, a fémművességen belüli iparágak szétválására XVIII. sz.-i példákathoz, de ismert a fával foglalkozó mesterségek sokasodása is vagy a textiliparonbelül pl. a gyapjú- és vászonszövők szétválása. Jelentheti azonban a céhek számánaknövekedése a különböző technikák egymás mellett élését (pl. tímárok/tobakok),vagy különböző nemzetiségek mestereit ill. egymás mellett élő különbözőetnikumok számára dolgozókat, bár ennek később nő meg a jelentősége(pl. német és magyar szabó, német és magyar kalapos; ez utóbbit inkább süvegesneknevezik).A török hódoltság ideje alatt a megszállt területen nem mindenütt szakadtmeg a fejlődés, sőt, a legtöbb esetben csak az írásos dokumentumok, emlékekpusztulásával magyarázható a kézművesség céhes emlékeinek hiánya. Közvetettadataink vannak a török időkben is jelentős iparosrétegről miv ; biztosan tudunk acéhes ipar továbbéléséről a szultáni védelem alatt álló Kecskeméten és Nagykőrösön:ez utóbbi városban a posztónyírók (1617), a szappanosok (1642), a vargák éscsizmadiák (1662), az ötvösök (1666), a szabók (1670) alapítottak céhet, illetvetöbb céh megújítása bizonyítja a folytonosságot. Más helyeken, a határterületeken,a végvárak vidékén a török hódoltságban élő mesterek a királyi Magyarország területénfekvő város céhébe kérték felvételüket, vagy át is települtek a biztonságotnyújtó városba. mvA fentieknél egyenletesebb, folyamatos növekedést tapasztalhatunk a kézművesekszámának alakulásában a XVII-XVIII. században. A magyar céhek közültöbben előbb a bécsi, bécsújhelyi főcéhekhez tartoztak, olykor ún. "negyedládaként",több céh a főcéh szabályzatainak másolatát adta ki, saját városi magisztrátusukmegerősítésével. A nyugat- és észak-magyarországi városok (Nagyszombat,Kassa, Pozsony, utóbb Buda) céhei előbb a bécsi céhhez tartoztak, majd önállósulnak,maguk is főcéhek lettek, sok új filiális mvi céhhel. A főcéhek hatásköre,vonzáskörzete iparáganként változó is lehetett. mvii Az új főcéhek felemelkedése aXVIII. század elejére tehető. Pozsony városa igyekezett kiterjeszteni hatáskörét atöröktől megszabadított középső országrészre, a Dél-Dunántúlra, sőt, az Alföldreis, de Buda – politikai szempontból is – mindinkább megerősödött, sőt a XIX. századelejére már Pest iparosai is rivalizáltak a budaiakkal. Buda ás Pest iparosai –Pozsony hegemóniáját megtörve – az alföldi városokat vették szervezésbe egyesiparágak területén. Ebben a folyamatban váltak pl. a megyeközpontok céhes központokká,amelyeknek céheiben majd a mezővárosok, falvak iparosai lesznek a"Landmeistern", "vidéki mesterek". Ezt a tendenciát illusztrálja a pécsi mézeskalácsoscéh történetének egy bizonyos szakasza.394