Tanulmányok a kézműipar történetéből

Gál GyörgyA VONÓSHANGSZER-JAVÍTÁS SZERSZÁMAIA XV. században kialakult hegedűépítés és lantkészítés magas színvonala,az azóta is felülmúlhatatlan Stradivari, Guarneri és amati mesterek munkái alig egyszázad múltán új szakmát hoztak létre, a hangszerjavítást.A két hivatás nem csak nevében különbözik. A vonóshangszerkészítő (németülGeigen-, und Lautenmacher, franciául Luthier, angolul violinmaker) javítássalfoglalkozó kollégája a restaurátor szót használja foglalkozása megjelölésére.Viszont mindkettő megegyezik abban, hogy művésznek tartja magát, s nem kézművesnek.Műhely (Werkstatt) helyett műtermet (Atelier) tart fenn.A munka célja is más. A készítő becsvágya, hogy szabad, egyéni alkotásávala nagy mesterek munkáit megközelítse, esetleg túlszárnyalja. A javító a kezébeadott hangszer eredeti állapotát szeretné helyreállítani, megóvni. Vágya, hogyszakmai ismereteivel, munkájával az adott hangszer előnyeit előhozza. Így szerszámkészleteis eltérően alakult az évszázadok folyamán.Dolgozatunk vállalt feladata, hogy e szerszámokat bemutassa, lehetőleg amár használaton kívül lévő őseivel együtt. Jelezve azt is, hogy a Magyarországonmár-már kihaló kézműves szakma szerszámait napjainkban is állandóan fejlesztik.Itt mondunk köszönetet Peter Brandtner úrnak, a Georg Walther GmbH (GEWA),Mittenwald vezetőjének, hogy termékeik fényképen történő bemutatásához hozzájárult.Bár a témával szorosan összefügg, mégsem tartjuk feladatunknak, hogy avonós hangszerek kialakulásáról, a nagynevű hangszerészekről, a magyarországihangszerépítés fénykoráról és elsorvadásáról szóljunk, hisz a szerző a “Szakmámtörténete” c. díjazott pályamunkájában e kérdéseket részletesen taglalja. Ugyancsakmellőzzük olyan szerszámok ábrázolását, melyek változatlan alakban ma is mindenháztartásban megtalálhatók, mint pl.: olló, kalapács, reszelő, stb.A vonóshangszer-javítás alapvetően a faiparhoz tartozik. A lakk-készítésenkeresztül rokona a műbútorasztalos, kárpitos és gyógyszerész-vegyész szakmáknak.Miután a vonó javítása és szőrözése is feladata, ismernie kell az ezüstforrasztásműveletét, a menetvágást, szegecselést. Ugyanakkor a bőrragasztást és bőrvékonyítást(silfelést) is. Ma már többnyire késztermékként vásárolja a lószőrt, így akefekötők szőrelőkészítő munkájából legfeljebb a szőranyag nyújtásának módszerétkell ismernie.A vonóscsalád: hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő leggyakoribb hibája afelválás. Ez alatt értendő, hogy a hangszerfedél, vagy a hátlap ragasztása – többnyirea páratartalom hirtelen csökkenése (táv-, és központi fűtés) miatt elenged. Avisszaragasztás egyszerű művelet. A javításnak értékcsökkentő hatása nincs. Természetesena ragasztás után felhelyezett szorítók mérete is hangszerenként más,hisz a nagybőgő (gordon) rezonáns teste sokszorosa a hegedűének.A káva (a vonóshangszerek oldallemezei) növekedése a mélyvonósoknálakusztikus okok miatt aránytalanul többszöröse a fedél és a hátlap növekedésének.287