Tanulmányok a kézműipar történetéből

Az apátfalvi edényjegyeken tapasztalható, hogy a feliratokon kívül a településneve, vagy a bérlő neve alatt és felett különböző, többnyire arab, ritkábban rómaiszámjegyeket is találunk. A hazai kőedényeken lévő benyomott számok kérdésévelnem foglalkoztak tudomásom szerint. Az edényjegyek mellett található számokrendszeres használatának az volt az értelme, hogy a speciális munkákat (korongozás,festés, égetés) végző munkások a fizetésüket csak a hibátlan késztermék számbavételeután kaphatták meg. Feltételezésem szerint ezeket a számokat a minőségellenőrzésvégett használták azzal összefüggésben, hogy a korszak kőedénygyáraibanáltalában teljesítmény alapján fizették a munkásokat. Ha ez igaz, akkor a számokattalán a korongozók vagy a festők, esetleg az égetők megkülönböztetésérehasználták. Másképpen a számok az e típusú munkákat végző gyári szakmunkásokún. azonosító számai voltak.Az edényeken a fenékbélyegek mellett szereplő számok előfordulása, ha nagyszámú tárgyegyüttest áttekintünk, úgy tűnik, teljes egészében nélkülöz mindenfajtarendszert. Találhatunk olyan tárgyat, ahol nincs szám, más esetben a gyártmányokonegyetlen arab szám szerepel (pl. a Földváry korszak edényein). Ismét más készítményeketvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az edényjegy alatt és felett is számokatfedezhetünk fel.Ha a gyártás technikáját felidézzük, tudjuk, hogy a késztermékre alapvetőhatást az öntő vagy préselő és a korongozó gyakorol, aki megadja a leendő piacképesáru formáját. A korongozó szakmai tudása, teljesítőképessége mindenkor eldönthettea fabrika termékeinek a minőségét. Mellettük az 1850-es évektől egyreinkább az üzemben alkalmazott festők mesterségbeli tudása a készítendő áruféleségesztétikumát határozta meg. Főként a XIX. század második felétől, amikor a kőedényekegyre nagyobb hányada díszedényként került eladásra. Mellettük természetesennem lehet elhanyagolni a gyári égetők munkáját, akik, ha rosszul végeztéka dolgukat, akkor a még oly egyedi formájú, s színvonalasan megfestett edényből isselejtet készíthettek a gyártás utolsó fázisában.A kőedény díszítése vagy kézi festéssel történt, amely biztos technikai tudástés kiváló kézügyességet kívánt, vagy pedig matricával, azaz sablon segítségévelfestették az edényeket. A festő munkája alapvetően meghatározta az így készülttárgyak esztétikumát, ezért becsülték a tulajdonosok a jó kezű, igen gyakran nőkbőlálló festőszakmunkásokat.A keménycserépgyártás során a technológiai sorban egymást követte a korongolás,sajtolás, vagy öntés után az edény szárítása, festése és kiégetése. A reformkorbanApátfalván a tárgyakat máz alatt festették kobalt festékkel. 1866 után aDubravszky-féle bérlet idején kifejlődött helyben a máz alatti díszítés egy másikformája, amikor az egyszer 1100-1300 °C-on kiégetett ún. bisquit-edény erősenszívó hatású felületére vízben oldott fémoxidos festékkel szabad kézzel, minta nélkülráfestették a színes dekorációt, majd utána vízben oldott üvegszerű mázzalbevonták az edény felületét, amelyet ismételten kiégettek, de már alacsonyabb, kb.1000-1200 °C-on. dclxxxiiA fentiek ismeretében, véleményem szerint, az edényeken szereplő számok, hacsak egy szám volt a korongozót, ha pedig két különböző szám fordult elő, akkor207