Tanulmányok a kézműipar történetéből

hez szükséges a tanoncbizonyítvány bemutatása és annak igazolása, hogy szakbavágó műhelyben vagy gyárban, szakba vágó munkával legalább 2 évig foglalkozott.Ez azonban nem vonatkozott minden mesterségre, hanem a törvény 5. §-afelhatalmazta a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztert, hogy rendelettelállapítsa meg azokat a mesterségeket, amelyek űzéséhez szükség van a szakképzettségigazolására. A rendelet kb. 50. mesterséget sorolt ebbe a kategóriába,amelynek száma folyamatosan gyarapodott. Az 1922. évi XII. tc. már 76 olyanmesterséget sorol fel, amely képesítéshez kötődik.Azonban második ipartörvényünk sem bizonyult következetesnek, ugyanisnem követelte meg mereven a szakképesítést. A törvény 6. §-ában kimondta, hogya tanoncbizonyítvánnyal nem rendelkező, 21. életévét betöltött személyek, akikhárom éven át szakmába vágó műhelyben vagy gyárban dolgoztak és ezt igazolnitudják, szintén jogosultak voltak az iparigazolványra. Sőt a 8. §. még több engedménytnyújtott, ugyanis már a szakmában ledolgozott időt sem követeli meg, kizárólaga szakképzettséget és a nagykorúságot. Ez a rendelkezés azonban visszaélésekreadott lehetőséget.Az 1884. évi XVII. tc. legfontosabb intézkedése a képesítés elvének visszaállításamellett az ipartestületi intézmény létrehozása, amely a kézművesipart olyanjog- és hatáskörrel ruházta fel, amely lehetővé tette, hogy az iparűzők jelentős érdekképviseletiszerveket hozzanak létre.A törvény 125. §-a szerint, ha az ipartársulati tagok kétharmad része a társulatfeloszlatása mellett dönt, vagyona átmegy az új ipartestület vagyonába. Kimondjatovábbá, hogy az iparigazolvány kiadására a képesítés igazolása után aziparhatóság jogosult. Miután valaki megkapta ezt az igazolványt, be kellett lépnieaz ipartestületbe és el kellett fogadnia az annak alapszabályában leírt rendelkezéseket.Az ipartestületek célja, amely a törvény 126. §-ában fogalmazódik meg, arend és egyetértés fenntartása az iparosok között, az iparosok érdekeinek képviseleteés haladásuk elősegítése. A törvény az ipartestületi intézményt az iparosokszakmai ügyeiben érintett szaktestületté tette, ahol kinyilváníthatták véleményüket.Később az 1922. évi XII. tc. 132. §-a értelmében a hatóságok kötelesek voltakkikérni az ipari képesítéssel kapcsolatosan a testületi véleményeket. A cél ezzelaz volt, hogy érvényesítsék a szakszerűség követelményeit. Szintén ennek érdekébenaz 1884. évi XVII. tc. 127. §-a és az 1922. évi XII. tc. 133. §-a értelmében azipartestületek jogorvoslattal is élhettek az alsó fokú közigazgatási hatóságok iparügyihatározatai ellen.Az 1884. évi XVII. tc. rendelkezései alapján az ipartestületek teendői a következőkvoltak:– az ipartestületi tagoknál alkalmazott segédek munkakönyveinek kiállítása(100. §)– a kiállított munkakönyvekről lajstromvezetés (102. §)– a segédek munkakönyveinek a munkába lépéstől számított 14 napon belülibemutatása az ipartestületnek. Az ipartestület a bejelentést pecséttel,aláírással, keltezéssel igazolta (103. §)244