Tanulmányok a kézműipar történetéből

kulturális élettel és a könyvnyomtatás elterjedésével. Az egyes könyvkötők munkássága– különösen a középkorban – a királyi, fejedelmi udvarhoz és a főpapokhozkapcsolódott.A nagyobb városokban először megjelenő könyvkötők száma a XV–XVI.századig igen csekély. A legtöbb egy személyben, vagy élete különböző időszakában– egyszerre vagy külön-külön – könyvnyomtató és könyvkereskedő is. Különösenhazai vonatkozásban nagyon nehéz – sok esetben nem is lehet – külön vizsgálnitevékenységüket. Érdekes jelenség, hogy az említett három szakma – nyomdász,könyvkereskedő és könyvkötő közül – egy kivétellel – Magyarországon csaka könyvkötők alkottak céhet. Feltehető, hogy ennek elsősorban a nagyobb versenyaz oka, mert kb. a XV. századtól számuk jóval túlhaladja akár a könyvnyomtatókét,akár a könyvkereskedőkét. Bizonyára az is jelentős szerepet játszott ebben, hogy amásik kettőhöz képest kisebb tőkére volt szükség az induláshoz.A könyvnyomdák számának gyors növekedése hozzájárult a könyvkötők létszámánakugrásszerű megnövekedéséhez. A könyvnyomdák mellett gyakrankönyvkötő műhelyt is létesítettek, az önálló mesterek pedig a könyvárusítással isfoglalkoztak. A nyomdák nyomtatványaik terjesztésére bizományosokat alkalmaztak,akik a legtöbb esetben szintén a könyvkötők voltak. Ezek a bizományosokletelepedtek a kisebb hazai városokban, könyv- és papírkereskedéseikben árusítottáka bizományba kapott könyveket, s kielégítették a város könyvkötési igényeit is.A tiltott könyvek kivételével minden könyvvel kereskedhettek, kötött és kötetlen,új és régi könyvvel egyaránt. A könyvkereskedés Magyarországon a XVIII. századmásodik feléig szabad pálya volt, csak 1772-ben szabályozta a helytartótanács.dcccxxvÚjabb munkalehetőséget nyújtott a könyvkötőknek az is, hogy a XVII. századtólnagyon sok iskola, sőt város is gyűjt könyvet. Sok könyvkötőt foglalkoztatnaka főurak is, pl. Jankovich Miklós, Ráday Pál és Ráday Gedeon stb.A XVI–XIX. század folyamán Magyarországon név szerint 1500 olyankönyvkötőről van adatunk, aki itt született és dolgozott, külföldről települt ide,vagy csak megfordult itt, inasként, legényként, vándorláskor vagy remekeléssel acéhvel kapcsolatban őrizték meg a dokumentumok nevüket. Arra vonatkozóan,hogy a könyvkötőcéhvel konkrét kapcsolata volt, illetve később a céh tagjakéntdolgozott, csak kb. a feléről vannak írásos feljegyzéseink.Magyarországon az első név szerint is ismert polgári könyvkötő ,,Damianuskenykete” Esztergomban élt és dolgozott 1483-ban. 1506-tól ismerjük a budai Orbánmester nevét. Az 1500-as évektől már növekszik a mesterek száma, de csak aXVII. század közepétől kerül sor az önálló könyvkötőcéhek megalapítására Magyarországon.A nagyobb városokban, elsősorban a szabad királyi városokban történt megaz önálló céh megalakítása, ahol már 3–4–5 compactor dolgozott. Első időben találkozunkazzal is, hogy 2–3 város mesterei közös céhet alkotnak. A kisebb városokbanvagy községekben élő mesterek számára két lehetőség adott: belépnek valamelyiknagyobb, önálló céhbe s ott mint filiálisok dolgoznak, vagy egy helybelivegyes (vagy óriás) céhbe lépnek be, hogy érdekeiket megvédjék, s ne kezeljék351