Tanulmányok a kézműipar történetéből

mlxxix Itt köszönöm meg dr. Erdész Ádám és dr. Dusnoki József gyulai levéltárosok segítségét,akik azt erősítették meg. hogy az említett Stephan Popp mézeskalácsos 1769-benmár mester volt Gyulán.mlxxx BFL IX.3.mlxxxi HÁZI 1982. 393.: Eipelthauer Gottlieb fia György Gottlieb, ennek fiai Gottfried ésJózsef, utóbbinak fia szintén József. Itt köszönöm meg Németh Ildikó soproni levéltárosigen értékes segítségét. Ld. még a 35. és 112. sz. jegyzeteket.mlxxxiiLd. a 2. sz. melléklet vidéki mesterekre vonatkozó részét. Vö. a 112. sz. jegyzettelis.mlxxxiiimlxxxivVö. a 62-64. sz. jegyzetekkel.Andocsi mester talán 1784 óta, bizonyosan 1794-1815 között fordult elő a budaicéhben, utoljára egy Johann Koppitsch-ról értesülünk, aki bizonyos Emerich Nagy nevűinast szabadított fel; ő akár a pécsi céhből ismerős Julius Nagy apja is lehetett. Vö.a 88. sz. jegyzettel.mlxxxvA Viola név első említése a budai céhben 1792-ből való. Itt kivételesen feljegyezték,hogy Johann Viola inas Csehországból származik.mlxxxviLd. az 5. sz. mellékletet.mlxxxviiSajnos, az inasoknál nem jegyezték fel következetesen, hogy honnan valók, ezértegy ilyen – a fentieknél valószínűleg tágabb – vonzáskört nem tudok felvázolni.mlxxxviiiVö. a 84. sz. jegyzettel.mlxxxixA jegyzőkönyv itt szűkszavú, nem írták, hogy Johann Novak a mostohaapja lenneés a taksából éppen nem derül ki, hogy mester fia. BFL IX. 3.2.mxc Ld. a 79. sz. jegyzetet.mxciItt is megjegyzem, hogy a vidéki mestereknél sokszor csak az a támpont, hogy mikorjelentik be egy-egy inas beszegődtetését, felszabadítását, esetleg a kettőt együtt, tehátcéhtagságuk végét nem mindig tudjuk pontosan.mxciimxciiimxcivAz 1828-as összeírásban vagy ez, vagy a következő nemzedékbe tartozó Ilka Antalszerepel Klemencsics Dominicus és Stein Jakab mellett – ez utóbbi éppen nem gyakoroltamesterségét. Ezúton köszönöm meg dr. Dobos Gyula és Cserna Anna szekszárdilevéltárosok segítségét. Vö. még a 113. sz. jegyzettel.Anton Hofmeister utóbb Bátaszéken lett mester, 1824-ben és 1829-ben szabadult felnála egy-egy inas. Egy Hofmaister József legalább egy nemzedékkel később, 1862-ben belépett a pécsi mesterek közé; sok inast nevelt és tevékenysége átnyúlt az ipartestületikorba is; egy másik hasonló nevű, Hofmaiszter János bólyi mester 1864-benlépett a pécsi céhbe. Vö. a 86., 114. és 117. sz. jegyzetekkel.mxcixVö. a 84. sz. jegyzettel. 1783-ban lett a pécsi céhben mesterré egy Leopold Teisl nevűkaposvári fehérsütő.mxcvLd. a 35. és 98-99. sz. jegyzeteket. Carl Eipeltauer a 98. sz. jegyzetben említett ifjabbJózsefnek lehetett nemzedéktársa.mxcviVö. a 109. sz. jegyzettel. Az 1828-ban összeírt Dom(inicus) Klemencsics-et esetleg aműhelyt átöröklő, más néven is ismert mostohafiúnak tarthatjuk.mxcvii Vö. a 86., 110. és 117. sz. jegyzetekkel.mxcviiiLd. később Járányi István vándorkönyvként is szereplő munkakönyve ismertetésénél.Vö. a 119. és 123. sz. jegyzetekkel.Külső-mohácsi mesterek között: “Mathias Klampauer dulcearius artis suae benegnarus, publico proficuus, huic loco sufficiens, bene substitit, sodalem unum servat, inpropria domo habitat, instrumentis necessariis provisus est, mel et ceram in419