Tanulmányok a kézműipar történetéből

mely polgárát szidalmazza, vagy húst nem ad neki, a város polgárainak pedig hasonlóan„20 forint a kötele”, büntetése, ha a céh tagjait megsérti. A város felsőbbségétjelzi az is, hogy a céhmester a bíró tudta nélkül tagjait nem büntetheti. cxxiii Acéhek feletti joghatóságot a földesúr és város megosztotta, így a mészárosok általhasznált mértékeket is a földesúr vagy város engedélyezhette. 1563-ban a mészárosokpanaszolják a földesuruk képviselőjének, a kamarának, hogy Balassa Zsigmonda földesurasága idején a szokottnál nagyobb mértéket erőltetett rájuk, amelykülönbözött az ország szokásos – mind az egri, mind a kassai mészárosok általhasznált – fontjától, ezért kérik, hogy visszatérhessenek a többi város által használtmértékhez. cxxivA piac és termelés szabályozásának legfontosabb korabeli módja az árszabásokkikényszerítése volt. Az 1579-es városi rendelet limitatiot is tartalmaz, alegfinomabbnak és legkelendőbbnek – úgy tűnik – a báránycímert tartották a korban,hiszen csak ennek a maximált árát határozták meg 6 dénárban, ezt is csakPünkösdig, a többi húst pedig, „amit ér, úgy adják”. cxxv A város ekkor engedélyezia böjtben való húsvágást, de nem korlátlanul. A hús árát limitálták a legtöbbször akorban, így az 1634-es miskolci limitatio arról emlékezik meg, hogy „mostan atehénféle marha felette olcsó, úgyhogy egy meddő tehenet megvehetni öt vagy hatodfélforinton”, ezért a hús fontját 3,5 dénárban (pénzen) limitálták, cxxvi de már aszázad első évtizedében is 3 dénár volt a tehén- (1609) cxxvii , illetve bárányhús(1610) cxxviii limitált ára Borsod vármegyében. 1634-ben a város 14 forint 20 dénárosbüntetéssel sújtotta a mészáros céhet, mert „vakmerőségbűl” 3 dénárért mértéka húst a város akaratával ellenkezvén. cxxixAz árszabályozások célja az volt, hogy a piaci, termelési kiváltságokkal rendelkezőcéhek ne adják drágán termékeiket. A város kommunitásának ezen feladatát1634-ben így fogalmazták meg a vármegyei jegyzőkönyvbe bekerültlimitatióban: „Mivel penig az mi szegény várasunknak máig közel száz esztendeitűlfogván megrögzött szokása, és törvény obszerváltatott ebben, hogy midőn látták avárosnak gondviselői az céh- és mesterembereknek mesterségekkel való nem jóléléseket, és munkájokért felettébb való jutalomnak avagy bérnek kívánságát tehátközönséges deliberatum szerint minden céhes rendeknek, kiváltképpen valólimitatiokot avagy mesterségekhez illendő regulákot praescribaltanak, és érdemesszolgálatjokhoz való jutalmot, fezetést és bért rendeltenek. Mi is azért már régtűlfogván eszünkben vévén várasunkban lévő céhbeli mesterembereknek az őmunkájokért való törvénytelen kívánságát, tetszett, hogy ez fogyatkozást illendőorvossággal megorvosoljuk […] minden céhnek privilegiomait az miskolci bírák éspolgárok szerzették és supplicalták, melybűl megtetszik, hogy nem az céhek az várasnak,hanem az város mindenkor praescribalt a céheknek.” cxxxA város egyéb, a céhek alapvető kiváltságait érintő ügyekben is érvényesítettea felsőbbségét, így a vargák is a város tanácsa illetve a diósgyőri úriszék elévitték céhbeli konfliktusaikat. 1595-ben ugyanis bizonyos mesterek tiltakoztak azellen, hogy egy varga két tanulót tarthasson. A vargák másik csoportja, élükönVarga István és Varga Bálint, a törvénnyel szerzett érvényt annak, hogy egy mesterakár három legényt is tarthat. cxxxi A mesterség, vállalkozás kibővítésének alapvető46