Tanulmányok a kézműipar történetéből

vaknak, amely a gabonából készült sörfőzés hagyományának az emléke. A franciavallonhatások mintegy tükröződnek a sör és komló XI–XV. századi magyarországilatin kifejezéseiben. A brac kelta szóból – amely serlét jelent – lett az ófranciábanbras (ser) és a latinban brasium. Ez utóbbi a magyarországi latinban darát jelent,amely a gabonasör alapját képező őrölt szaladot takarja. Ugyanakkor a brasiumkifejezést a XVI. századig nálunk ser értelemben használták a cerevisia – ugyancsakgall eredetű szó – mellett. cclxix A cerevisia = sör kifejezés talán a kelta hagyományokonnyugvó ófrancia mézser készítés emléke, amely a középkori franciavallonkapcsolatok révén a magyarországi latinban is megjelenik, amikkor cera =méhviasz, cerarius = viaszkészítő, gyertyamártó kifejezésekkel találkozunk. Mégfeltűnőbb a kelta eredetű humló – humuló = komló szavunk okleveles gyakorlata,amely a XVI. századig kizárólagos. cclxx A francia-vallon kapcsolatok eredményekéntkerült a magyar nyelvbe a márc szavunk, s ez lett a Márcadó, azaz méhsörtadó szolgáltató falvak elnevezésének az alapja. A mézüledékből készült márc azófrancia mars (marc nominativusza) üledék, törek szóból származik. A kifejezésmézser értelmű jelentésváltozása valószínű a magyar nyelvben ment végbe, s amárcital, márcsör kifejezésekből alakult ki mai formája. cclxxiA mézsör készítéseBevilaqua Borsody Béla azt írta, hogy a valódi ser: minden olyan ital, amelygabonafélék őrölt lisztjéből vagy gabona csíráztatása által, pörkölt maláta lisztjénekfőzés után erjesztett levéből készül, s fűszerekkel keserített vagy édesített szénsavas,habzó ital. A méhsert is a valódi sörök közé sorolja, mivel meleg úton, katlanbanfőzve, erjesztve, szénsavképződés közben készül és frissen édes, habzó, nagyalkoholtartalmú ital.A mézsör készítésének két módozatát különböztethetjük meg. Az egyik eljárásszerint színmézből készül, melyet bizonyos arányban vízzel hígítanak. A méhserfőzését K. Mátyus István 1792-ben Pozsonyban kiadott Ó és új diaetica c. műveV. kötetében így írta le: ha “vékonyabbnak” akarják főzni, egy rész mézből ésnyolc rész vízből készítik és főzik mindaddig, amíg a képződő habja el nem főtt.Ezután egy kevés élesztővel erjesztik, faedényekbe helyezik, ahol mintegy 40 napalatt hűvös helyen tartva kiforr és megtisztul. Leírja, hogy egyesek ízesítőszereketis főznek bele.Egy 1816-ban kiadott méhészkönyv szerint a méhser főzése a következő:“…Minden pint mézhez töltsön az ember 6 pint jó kútvizet, és azt egy üstbentsendes tűzön mindaddig főzze, valameddig harmadrésze, vagy valamivel több elnem fő… Ha pedig az előbbeni összeszedett vizes mosadék mézét is hozzá önti azember, mely felől nem tudhattya, hoy mennyi méz vagyon benne a vízhez képest,hanem tsak az édességérül tehet ítéletet, tehát ilyenkor a méhsert addig kell főzni,hogy egy kis új tojás benne le ne üllyön, hanem tsak úgy lebegjen abban, hogy annakfelső részét, mint egy ezüst garast úgy lehessen látni… mentül édesebb pedig avíz a vagy az úgy nevezett virits, annál jobb lészen a méhser. Mihelyt felkezd a serforrni, annak sokaságához képest vagy két marok komlót kell beli tenni, amelyet108