Tanulmányok a kézműipar történetéből

kimondják, hogy minden mester csak egy inast tarthat, de ezzel nem tudják megakadályoznia mind nagyobb méreteket öltő vagyoni különbségeket. Azincorporálás után a rangsort a mesterek között a kor határozza meg. Az idősebbmesterek közül választják a tisztségviselőket, s a legfiatalabb mester feladata mindig,hogy pl. céhgyűlés összehívásakor végigjárja a mestereket. Minden mestermeghatározott összeget tartozott fizetni minden negyedévben a céhgyűléskor, s amessze lakó mester, aki nem volt köteles megjelenni a gyűlésen, az is évi összegétel kellett hogy küldje. Külön büntetést fizetett az, aki saját hibájából nem jelentmeg a céhgyűlésen.A debreceni könyvkötőknél szokásban volt, hogy a céh jövedelmének egyrészét a mesterek maguk között elosztották. Az összegekből következtetve, ekkorminden mester egyenlően kapott. cmlx Az ország többi könyvkötőcéheinél nem találtunkhasonló példát.A céh a nagyobb beruházásoknál is segítette tagjait. Ismerjük pl. Debrecenben,hogy több mester vett fel 20–100 ft kölcsönöket, így Fodor Gábor is:,,Bizonyos szüksége kipotolása végett vetfel 100 ft-ot.” cmlxi Ezek a nagyobb összegekfeltétlenül beruházásokra kellettek, mert segélyként csak 10 ft alatti összegeketadtak, s feltehető, hogy ezek a mesterek éppen a jobb modúak közé tartoztak, annális inkább, mert tudjuk róluk, hogy több éven át pl. céhmesterek voltak.A céhek életében fontos szerepet töltöttek be a közös vendégségek is. A különbözőünnepek vagy évfordulók alkalmával rendezett lakomák költségeit gyakranfizetik a céh pénztárából. Például 1817 februárban a debreceniek céhmulatságotrendeztek, amelyre 49 ft-ot fizettek ki. 1834-ben bort vásárolnak a közös pénzből,1838-ban és 1840-ben vendégséget tartanak (60 fő!), 1845-ben pedig a farsangimulatságra költenek. cmlxiiA céh nagybani vásárlással is igyekezett a mesterek részére előnyöket szerezni.A papíros-készítők és -árulók számára kikötötték, hogy csak akkor árulhatnaka városban, ha már a céh nem tart árujukra igényt. Több alkalommal tudjuk,hogy nagyobb mennyiségű papírost vásárolt a debreceni könyvkötőcéh. cmlxiiiA mestereket társaik a bajban, betegségben sem hagyták magukra. A betegmesternek, ha nem volt legénye, ahhoz mestertársai küldték el sorban legényeiket,s ha vándorló legény érkezett az övé volt az elsőség. Nem ritka az sem, hogy pénzsegélyeketadnak részére, amelyet felgyógyulása után kell visszafizetnie. Ha a mestermeghalt, a céh a temetésen megjelent, s azon kívül családját pénzzel segítették.Debrecenben hosszú évtizedeken keresztül az a szokás, hogy a mester halála esetén4 ft-ot adnak. cmlxivAz özvegyet a mester halála után továbbra is segítették. Először is biztosítottáka jogát, hogy folytathassa a munkát a férje halála után. Ha nem volt gyakorlottlegénye, akkor az özvegy ,,...az Atyamesternél magát meg-jelentvén, tartozik nékiegy jó-munkás Legényt adni.” cmlxv Ez az országos gyakorlat is. Tudunk arról is,hogy az özvegyet kölcsönnel is támogatják, pl. Dávidházy János halálakor özvegyét12,30-cal segítik. cmlxviAz özvegy jogaira vonatkozóan vizsgáljuk meg a pesti Pécsy-műhely sorsát.Az 1746-ban pesti céhalapító Pécsy András 1752-ben már nem él. Özvegye,379