Tanulmányok a kézműipar történetéből

I. Iparosnevelés, Iparoktatás 1884 előttBalogh ElviraIPAROSTANONCOKTATÁS PÁPÁNAz ó- és középkorban minden ipari munka egyéni tapasztalatokon alapult.Bizonyos ügyességet a mester hagyományképpen adott át tanítványának. Az ismereteknekily módon történő növelése csak rendkívül lassan haladhatott. A középkoriközszükséglet és korszellem még nem kívánta meg, hogy az egyébként is hiányosiskolázást gyakorlati ismeretekre is kiterjesszék. dclxxxixAz inasok nevelését hosszú időn át a céhek látták el. Magyarországon az elsőcéhek a XV. század második felében jöttek létre. A céhek az adott településenugyanazon ipart űző, mesterjogot nyert kézművesek munka és érdekvédelmi szervezeteivoltak. Feladatuk volt az ipari képesítés elbírálása, az iparűzésre vonatkozójogosítvány megadása, az inasok szegődtetése, szabadítása. dcxcA céhlevelek aprólékosan szabályozták az inasok és legények életét és munkafeltételeit.Tanúk előtt inasszerződést kellett kötnie annak, aki kézműves akartlenni. A szabályok szerint az inas általában a mestere házába költözött, hogy aszakmán túl a helyesnek tartott életvitelt is elsajátíthassa. Tanulóidejük általában3–5 év volt. Ennek elteltével, ha kellő szakmai ismerettel rendelkeztek, felszabadítottákés legénnyé avatták. Az avatás után, általában még 2–5 évig vándorolniakellett, hogy más városok, országok mestereinél tovább képezhesse magát. Ezutánkerülhetett sor a mesterremek elkészítésére és a mesterré avatásra. dcxci A XVI. ésXVII. században mindinkább felismerték a reális tudományok jelentőségét. ApáczaiCsere János volt az első, aki a szakoktatás és továbbképzés fontosságát felismerte,s az elméleti szabályok helyett a szemléltetést és az ismereteknek a gyakorlatialkalmazását sürgette.A magyar iparoktatás a népoktatás állami szervezésével egyidőben indultmeg. Mária Terézia ,,Ratio Educationis” c. rendelete alapozta meg a gyakorlatiirányú iskolai nevelést. Az ekkor szervezett rajziskolák egészen a XIX. századközepéig fennállottak. Sokáig ezek voltak a hazai iparosképzés egyedüli intézményei.A vasárnapi rajziskolák látogatását II. József 1783. évi rendelete tette kötelezővéaz inasok számára.A Helytartótanács 1795-ben szigorú intézkedéseket léptetett életbe. Elrendelte,hogy másképpen inas senki nem lehet, csak ha iskolai bizonyítvánnyal tanúsítja,hogy a rajziskolát és a IV. elemi osztályt egy éven át látogatta. Ennek hiányábannem volt segéddé avatható. Az olyan tanoncokat, akik sem írni, sem olvasninem tudtak, a vasárnapi ismétlőiskolába kellett küldeni. A rendelet a céhek mestereitis kötelezte a rendelkezések betartására.Az első magyar ipartörvény, a 1840. évi XVII. tc. a gyárakban dolgozó tanoncokszociális védelméről gondoskodott, de az oktatásról még semmiféle intézkedéstnem tartalmazott.219