Tanulmányok a kézműipar történetéből

A reform egyik fontos eredménye az ipartestületi szék intézményének a létrehozása(25. §.), melynek feladata az üzleti tisztesség védelme, az iparosok közöttiellentétek elsimítása, a szakmai összetartás erősítése. Ennek szervezeti és működésifeltételeit külön alapszabályban rögzítették. A 26. §. munkaügyi bizottság felállításáttette lehetővé, melynek feladata az ipartestületi tagok ügyeinek megbeszélése ésmegállapodások létrehozása, munkarendek, kollektív szerződések kidolgozása.Mindezt az ipartestületi elöljáróságnak kellett jóváhagynia.A tc. II. fejezete szabályozta az Ipartestületek Országos Központjának létrehozását,fenntartását, feladatait, felépítését, működését, amelyeknek végrehajtásárólpedig a 163 400/1932. K. M. sz. rendeletben intézkedik a kereskedelmi miniszter.A hatósági felügyeletet Budapesten a polgármester, vidéken pedig az elsőfokúiparhatóság látta el.Ennek az ipartörvénynek kis mértékű módosítását jelentette az 1936. évi VII.tc., amely 32. §-ban elrendelte az országos Iparügyi Tanács felállítását, melynekfeladatait a 33. §. állapította meg. A Tanács a feladatkörébe tartozó ügyek alapjánszakosztályokban működött. Ezt a szám szerint 7 szakosztályt a 30 000/1936. Ip.M. sz. rendelet 64. §-a határozta meg, amelyek a következők voltak: 1. kisipari ésháziipari, 2. gyáripari, 3. közszállítási, 4. munkaügyi, 5. energiagazdálkodási, 6.bányászati és kohászati, 7. építésügyi.A nagyobb, gazdagabb ipartestületek gondot fordítottak tagjaik művelődésilehetőségeinek megteremtésére pl. olvasótermek, dalárdák létrehozásával, közösrendezvények, díszebédek, vacsorák rendezésével. Gyakori volt, hogy évente egyegyszakma iparosbált tartott. Mindezek által határozottan állítható, hogy az ipartestületekközösségi funkcióknak megfelelő szervezetek voltak.Az ipartestületek az 1932. évi VIII. tc. alapján 1949-ig működtek, a háborúután azonban megindult fokozatos felszámolásuk. Ez több egymást követő rendeletútján valósult meg. Az első lépést a 7330/1946. M. E. sz. rendelet jelentette, amelyaz ipartestületeket a belügyminisztérium felügyelete alá vonta. Ezt követte a teljesfelszámolást előkészítő 12 410/1948. sz. kormányrendelet a testületi kényszer megszüntetéseáltal. A 200/1949. sz. rendelet az ipartestületek ingó- és ingatlanvagyonátzár alá helyezte. A végleges megszüntetést a Belügyminisztérium 1949. október28-i 55 0243/1949. IV. 3. sz. rendelete mondta ki. A feloszlott ipartestületek vagyonánakfelszámolását a Pénzintézeti Központ hajtotta végre a Belügyminisztérium4247/1949. M. E. sz. rendeletének 33. §-a alapján. Az ipartestületek szerepétbizonyos értelemben a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szervezete) vette át.A gyulai ipartestület megalakulása és működéseAz 1884. évi XVII. tc. kimondta, hogy azokban a városokban, ahol az iparosokszáma eléri a 100 főt és 2/3 részük kívánja, ipartestületek alakíthatók. A másodikipartörvény életbe lépésével szinte egyidőben több Békés megyei településiparosai igyekeztek megalakítani testületeiket. 1884–85-ben már ipartestületekműködnek Szarvason, Orosházán, Mezőberényben, Békésen és Csabán.247