Tanulmányok a kézműipar történetéből

szűrszabók valószínűleg 1710-ben nyerték el privilégiumlevelüket – ez utóbbiakcéhlevele ugyan nem ismert, mindenesetre a céh meglétére ettől van adatunk. ABaranya Megyei Levéltár gyűjteményében található jegyzőkönyvet 1710-től vezették.Az asztalosok 1712-ben, a kádárok 1713-ban, a tobakok, más névekkordoványosok, azaz kordován- és szattyánbőrkészítők 1715-ben, a kőfaragók éskőművesek közös céhe ugyanebben az évben, a kalmárok, valamint a német vargánakis nevezett cipészek 1716-ban, a fazekasok 1718-ban nyerték el – egy kivétellela királytól – kiváltságlevelüket mxxxviii . Ezek a céhek, mint a korábbi céhfejlődésekbőlláthattuk, természetesen nemcsak pécsi mestereket tömörítettek. Ezt támasztjaalá, hogy tudjuk a mészáros céhről, hogy hatásköre az újonnan visszafoglaltterületekre is kiterjedt, valamint a szíjgyártók és szűcsök céhéről, hogy eszéki,vukovári, pozsegai mestereket is a céhbe tartozónak ismert. Nem is foglalhattakezek a céhek olyan sok pécsi mestert testületükbe. Tudjuk, hogy az 1697-1707között ismert, összesen 422 pécsi polgár közül – bár messze nem ismert mindenkifoglalkozása – iparosnak 184 volt tekinthető, ez a szám is mintegy harminc mesterségközött oszlott meg. mxxxix Az 1715-ös összeírás szerint pedig Pécs város adókötelescsaládfőinek száma 309, ebből iparos állítólag mindössze 47 volt mxl . A mesteremberekcéhekbe tömörülése, ill főcéhtől való függetlenedése nyomán továbbipécsi céhek létrejöttéről tudunk. A pécsi takácsok 1749-ben, a kötélverők 1750-ben, a posztókészítők 1755-ben, a süvegesek 1756-ban, a pokrócosok 1758-bannyerték el privilégiumlevelüket a királytól. A teljesség igénye nélkül sorolunk felmég néhány mesterséget: a kőfaragók és kőművesek céhe, mely 1715-ben a püspöktől,a város földesurától kapott privilégiumokat, 1771-ből a királytól nyert privilégiumlevéllelrendelkezik. Ez éppen példa az 1761-es céhrendelet értelmébenmegújított céhlevelekre. A szappanosok céhe 1806-ban valószínűleg már létezett(egy bizonyságlevele fennmaradt), privilégiumlevelét 1824-es másolatból ismerjük.A mézeskalácsosok és viaszgyertyaöntők céhe 1823-ban nyerte el privilégiumlevelét,ekkor önállósult a budai céhtől. Az asztalosok céhe – hasonlóan a kőművesekés kőfaragók céhéhez – a püspöki megerősítésű privilégiumlevél után másfélszázévvel királyi adománylevelet kapott. Ugyancsak későbbi megerősítésűek a fésűscéh, a nyerges és szíjgyártó céh, a halász céh hasonló korú dokumentumai: 1818-ból, 1820-ból ill. 1829-ből mxli .A pécsi mézeskalácsosokNyilvánvalóan voltak mézeskalácsosok Pécsett még a céhes szerveződéselőtt ill. azon kívül is, hasolóan ahhoz, amint fentebb Sopron vagy Debrecen esetébenemlítettük. Ezek meglétére nagyon nehéz bizonyítékot találni, az esetek többségébencsak közvetett adataink vannak.Móró Mária Anna ír az 1697-1707 között számbavett pécsi polgárokról:ezek között egyetlen mézeskalácsos fordul elő, a Feldsbergben született MathiasTempel. mxlii Nem tudjuk, céhes mester volt-e, csak feltételezéseink vannak arról,hogy a budai mézeskalácsos céh megalakulása előtt hova tartoztak e régió mesterei.399