Tanulmányok a kézműipar történetéből

Deákot (1690) és Veszprémi Gergelyt (1707 után) ismerjük. cmxv A XVIII. századfolyamán a könyvkötők e városokban folyamatosan dolgoznak, de céhükkel csak aXIX. század elején találkozunk. A XVIII. század utolsó évtizedétől Kecskemétenegyidőben 4–5 könyvkötő is működik, de Kiskunhalason, Cegléden és Nagykőrösönis dolgozik név szerint is ismert mester. cmxviFeltehető, hogy már ebben az időben – debreceni mintára – céhes alapokondolgoznak, csak mint ezt más városoknál is láttuk, a privilégium megszerzésérenem kerül sor. A XIX. században a kecskeméti könyvkötők hivatalosan is el akarjáknyerni a privilégiumot, s 1817-ben kérelmet nyújtanak be. 1817. október 21-én ahelytartótanács értesíti a megyét, hogy a kecskeméti könyvkötők – négy másikkérelemmel együtt – elnyerték a kiváltságlevelet. Ugyanez év október 29-én a megyénkeresztül jelzik, hogy nem fizették ki még az egész taksát. cmxvii Az iratokbantöbbé nem találkozhatunk e céh adataival, úgy látszik nem tudták a kívánt összegetbefizetni.A XIX. század folyamán is általában 4 könyvkötő dolgozik a városban. 1828-ban Kecskemétnek közel 22 ezer lakosa van, az akkori országos összeírás alapjánkét könyvkötőt ismerünk: Gál Jánost és Tasnádi Józsefet. cmxviii Gál János valószínűlegaz 1783-ban szereplő Gál József fia és Tasnádi József pedig az 1797 előttműködő Tasnádi József compactoré. Ezt annál is inkább feltételezhetjük, mert szigorúanőrködtek a céhek azon, hogy a fiú apja mesterségét folytassa, nem hiábabiztosítottak a céhszabályok oly sok előnyt a mester fiának.Az itt felvázolt országos helyzet már lényegesen kibővíti az ismereteket, de ezmég természetesen nem egy teljes céhtörténet. Célunk az volt, hogy a magyarországikönyvkötészet történetébe beillesszük a céhek történetét, rögzítsük az egyescéhek keletkezésének, majd az országos céhrendszer kiépülésének főbb adatait ésjellegzetességeit. A kutatások még sok évet vesznek igénybe, a munkát mind a mai,mind a történeti Magyarország területén folytatni kell. Az önálló céh és könyvkötőikmellett kiterjesztettük az anyaggyűjtést a filialistákra is, s lehetőség szerint azóriás, illetve vegyes céhekben dolgozókra is. Az önálló céhektől messzebb esőterületeken, kisebb helységekben, mezővárosokban, falvakban a könyvkötők isbeléptek egy, ott helyben működő vegyes céhbe.Ezen kívül – céhekhez nem köthetően is – legtöbb városunkban, majd mindenmegye területén is dolgoztak mesterek, ezt jól bizonyítja az 1828-as összeírás is,ahol pl. 165 könyvkötőt írnak össze az ország területén. A bizományos könyvkereskedelemvizsgálatakor is látni fogjuk, hogy nem volt feltétel az, hogy a könyvkötő-könyvkereskedővalamely céhhez tartozzon is. A többszáz ismert bizományostnem tudjuk céhhez kötni, de az bizonyos, hogy az ország minden jelentősebbhelységében találhatunk könyvkötőkre is adatokat.A céh és a város kapcsolataA céhes mesterek élete szorosan kapcsolódott a városéhoz. Az első időbenfőként a védelmet jelentette a mesterek számára a város. Védelmet, abban az értelemben,hogy a város falai jelentették életük és vagyonuk biztonságát. De védelmet368