Tanulmányok a kézműipar történetéből

jegyzőkönyvekben nem találtam szorosan a céhek belső életét érintő végzést. Ezekpontosan szabályozottak voltak és a vizsgált időszakban nem volt arra a szükség,hogy a város avatkozzon be, ezt megoldották a céhen belül.A közel negyedszázados időszakban mindössze néhány olyan intézkedéstemlíthetek meg, amely a céhek összességére vonatkozott, ezek is leginkább az árakegységes mérséklésére szólították fel a kézműipar képviselőit. Legfontosabb ezekközött, az 1609. évi országos limitáció betartásáról hozott két intézkedés, az egyik1610. február 2-áról keltezett, dccxliii a másik pedig az 1615. évi május 25-i rendelkezés.dccxlivA rendelkezések első nagyobb csoportját azok alkotják, melyek az egyescéheknek a város védelmi rendszerében játszott szerepéről szólnak. Legyen az acéh tornyának felújítása, dccxlv vagy a háborús időkben életbe léptetett szigorú szabályozás.dccxlvi Hasonlóakkal más városok estében is gyakran találkozunk. dccxlvii Mégebbe a csoportba tartozik, de mégis, már más téma a Szamoson való híd építésérőlszóló deliberatum, dccxlviii ugyanakkor ez utóbbi már átvezet bennünket a csoportnakannak a felébe, ahol azokra a céhekre vagy mesterekre vonatkozó intézkedésekvannak, amelyek az építést végző iparosokra vonatkoznak. Itt az ácsokra és akőmívesekre kell utalni. dccxlix A számadáskönyv szerint a Monostor kapun egy napigdolgozott tíz ács, mindegyike 33 pénzt kapott napszámként. dcclA céhek közül van olyan, amelyik az említés szintjén sincs jelen, pl. az ötvösök.Ennek több oka is lehet, egyfelől az ötvösöket érintő szabályozások országosszintűek voltak, másfelől képviselőik igen előkelő helyet foglaltak el a város vezetésében:szenátorok, főbírók voltak és nem utolsó sorban termékeik nagyobb résztnem a város polgárai számára készültek és így a városnak nem volt érdeke a céhéletébe való beavatkozás. Ahogy a későbbiekből is kiderül, (1639) a céh a legnehezebbproblémáit is megtudta oldani belső ügyként.A tanácsülési jegyzőkönyvek határozatait vizsgáljuk meg céhenként is. Akópiacsinálók, akiknek a tevékenységéről inkább a számadáskönyvekben olvashatunk,itt mindössze egyszer szerepelnek, 1612. júliusában amikor is a fejedelemszámára gyártott termékeik árának kifizetése kerül napirendre. A város reméli valamelyikvármegye kifizeti a fejedelmi rendelést, de ehhez a fejedelem (BáthoriGábor) “segítségé”-re is szükség van. dccli Később Bethlen Gábor uralkodása idejénmár több száz kopja kifizetése sem okoz nehézséget a fejedelmi udvarnak, sőt agyártásba már a környékbeli román kontár iparosokat is be kell vonni, hogy a fejedelemrendelésének minőségben és mennyiségben eleget tudjanak tenni.Ebbe a sorba – tehát csak néhány intézkedés vonatkozik rájuk ebből a koraszakból– illeszkednek az asztalosok. Tulajdonképpen városi árszabásokról van szómindkét esetben és ez is a termékeik egy részét, illeti csak, nevezetesen a koporsókat.dcclii Az, hogy ezeknek az árszabásoknak mi is volt a kiváltó oka, még továbbivizsgálódásokat igényel.A vargák – az egyik legrégibb iparág Kolozsváron – a rájuk vonatkozó végzésekrészben név szerint említi őket. Ezek a drágaságot róják fel nekik, másikrészük a tanácsnál a csizmadiákra való panaszaikra kapott válaszokat tartalmazza.dccliii Azt kell itt még megjegyezni, hogy a csizmadiák majd később, 1629-ben313