Tanulmányok a kézműipar történetéből

észt pedig, mert a csatlakozó kőművesmunkát egy Kecskemétről fogadott emberrelvégeztette el 7 váltóforintért. A vita a kőműves fizetsége körül alakult ki. ccxlviA kovácsokkal kapcsolatos perek más oldalról mutatják be a csongrádiiparosvilágot. 1846-ból való az a per, amelyben a megrendelő a Szlávik Mátyáskovácsmester által készített kocsit nem akarta átvenni, s félegyházi szakértő kovácsokkalmegvizsgáltatta. A pervita a megegyezett ár kifizetése körül zajlott. A perazt is bizonyítja, hogy nem volt ritka más városokbeli "szakértő" mesterek véleményénekkikérése peres ügyekben. ccxlvii Egy másik kovácsmestert érintő per pedigarra utal: a mester általányban – évi 3 véka őszi búzáért – vállalja a vele szóbeliegyezséget kötővel az összes kovácsmunkát 1842-ben. ccxlviii Szűcsökkel kapcsolatosaka következő esetek, amelyek újabb információkat nyújtanak a helyi iparitevékenységről. Bognármunkáért, két kerék elkészítéséért Lantos János szűcs egygyermeksubával tartozott, egyébként ennek a pénzbeli értéke 8 Ft volt. Tehát azegyik kézműves a másiknak saját termékével fizetett. ccxlixEgy 1846-os per három szereplője egy malomtulajdonos, a molnárja és egyszűrszabó, akinél a malomgazda molnárja részére egy szűrkankó varratásával kapcsolatosanalkudozott. A szűrkankó elkészült, amit a molnár el is vitt, de a gazdanem akart kifizetni (8 Ft) azzal, hogy ő nem rendelt, csak alkudott; egyébként bejelentette,hogy molnárja bérében csak egy pár csizma van. A bíróság elmarasztalta amalomtulajdonost. Ez a perirat is egy adalék a molnárok és a malmosgazdák közöttikemény béralkukra. ccl Az árutermelés szűk voltára utalnak azok az adatok, amelyekszerint az adósságot termékkel törlesztették. Például ifj. Tekulics Antal 9 Ft-ostartozását egy pár férfi és asszonyi "fejellés" csizma varrással kívánta leróni. ccliA céheken belüli vitás ügyek is ide kerültek, ezek tárgya általában céhmesterés legény, valamint mester és mester közötti adósságok voltak, mivel a csongrádicéhek iratai lappanganak, ezért ezek az adatok is értékesek.Összegezve a perekből kiolvasható információkat megállapíthatjuk, hogy80%-uk adósságokkal kapcsolatos. További 30%-uk tartalmaz olyan pereket, amelyekbeniparos áruval törleszt, 27%-uk arra utal, hogy iparos a termékét mezőgazdaságiterményre cseréli, és 18%-uk szól olyan perekről, amelyekben az iparűzőmezőgazdasági tevékenységet is folytat.Az uradalom és a mezőváros iparűzőinek függőségi viszonyairól csak szórványadatainkvannak. Általában az Alföldön az volt a helyzet, ha a földesúr majorságibirtokára települt kézműves, akkor az úrbéri függést vett magára, s ipari munkávalrótták le szolgálataikat. Csongrád esetében az a helyzet, hogy ez a függés acéhbe tömörült és telekkel nem rendelkező iparosokra is kiterjedt. Ezt igazolja egy1838-as úrbéri panaszokat összegző irat, amely szerint a mezőváros céhbeli, úrbérestelket nem bíró (többségük házas vagy házatlan zsellér volt) és mesterségüketfolyvást űző kézművesei azt panaszolták, hogy az uraság őket "a földmívelő jobbágyoktólmegkülönböztetni nem akarja". A panaszt egy kérés követi, amelyben aziparosok azt kérik, hogy "úriszolgáltatásaiknak" megváltását 10 pengőben határozzákmeg, ami a korábbi gyakorlatnál kedvezményesebb lenne. A kérés jogi alátámasztásátaz 1836-os 7. tc. 9. §-a jelentette, amely lehetőséget biztosított arra, hogy99