Tanulmányok a kézműipar történetéből

Huhman (Hochmann?) József az utolsó céhes mester, akinek 1871-ben mégegy inasa felszabadult, róla mást nem is árulnak el a jegyzőkönyvek.Az inasok felszabadulván mesterlegények lettek, vándorútra indultak – errőlgyűjteményünkben két, meglehetősen késői vándor- ill. munkakönyv, valamint egyvándorkönyv másolata tanúskodik. A vándorutak állomásait bemutatva távolabbimestereket ismerhetünk meg. Az első, a legkorábbi vándorkönyv Nagy Gyuláé,amelyet nehezen olvasható másolatban ismerünk. mcii Michael Poszekcéhkomisszárius tanúsította, hogy Julius Nagy mézeskalácsos mesterlegény – akiPécs városában született, 18 éves, katolikus vallású, középtermetű, haja gesztenyebarna,szeme barna, orra szabályos – miután mesterségét inasként IgnatzPoganovitsnál (a jegyzőkönyvek írása szerint Pogancsicsnál) kellően megtanulta,1837. június 21-én vándorútra indult. A város tisztviselője 1837. június 27-én láttamozta,az útirány Pest. Budán július 17-jegyezték be, hogy három hétig dolgozottJoseph Stahner nevű mesternél, majd Selmecbánya felé indult. Selmecen 1837.július 24-én látták a vándorkönyvet bemutató legényt; a következő bejegyzés 1837.október 1-éről való, Losoncon Andreas Újházy mesternél kilenc hétig volt. Máslapon szerepelhetett, de ide illeszthető, hogy 1838. február 25-ig régi mesterénél, apécsi Ignatz Poganovitsnál dolgozott. 1838. május 12-én Joseph Bucher azazPucher jegyezte be, hogy 14 hétig nála dolgozott. Pécsről Zágráb felé vette útját;később szerepel a másolatban, ismét csak rekonstruálható az útvonal: Varasdon1838. június 27-én jegyezte be Jacob Albrecht mester, hogy öt hétig állt nála munkában;ugyancsak Varasdon Reichherzer mesternél egy 1838. szeptember 16-i bejegyzésszerint 3 hétig volt munkája. Nagy Gyula báboslegény Eszék felé indult el,de a következő bejegyzés már Pestről való: Gertusching (?) mézeskalácsosnál1838. október 14. és december 3. között tartózkodott. Nagy Gyulát ezután Esztergombanlátták (1838. december 13.), majd állítólag Morvaország volt az uticélja(1838. december 19.). Nem olvasható, mely helyen állt bizonyos Wiktorin Wagnermesternél munkában, összesen hét hétig. 1839. februárjában Brünn felé indult, azolmützi "Kreis"-hez tartozó Konitz (?) helységben látták. Peter Koppitsch mestervárosa ismét nem olvasható (más Koppitsch mézeskalácsosok Andocsról ismerősek)– nála 10 hétig dolgozott az ifjú Nagy Gyula. 1839 június 17-én Olmütz felévette útját, bejegyzések születtek Troppau és Teschen helységekben is, de egyikhelyen sem dolgozott. A jablunkai vámhivatal állította ki a következő igazolást,majd 1839. október 19-i dátummal arról értesülünk, hogy bizonyos AndreasMarkovits mesternél, valószínűleg Körmöcbányán 13 hétig dolgozott. A fent említett1838-as bejegyzéseket – melyek későbbi lapokon szerepelhettek – márMatthaus Liebherr és Joseph Patkovits orvosok igazolása követi, pécsi, 1839. december22-i dátummal: megfázás, láz, mellfájás, szemének gyengesége stb. miattnem folytathatja útját. Nagy Gyula, mint említettük, a mézeskalácsosok főcéhmestereill. a város vezetése útján a Helytartótanácshoz fordult, hogy az előírt három évhelyett fogadják el két évi vándorlását s engedjék, hogy mesterremekjét elkészítse.Ezt engedélyezték is, mint tudjuk, 1840-ben már a mesterek közé lépett.Az 1836-ban született Franz Karch mciii , aki 1850-tól mézeskalácsos-legény, apécsi Johann Karch mester fia volt. Első két lapján kétnyelvű bejegyzések tanús-411