Tanulmányok a kézműipar történetéből

mányzatának képviselői voltak, gondoskodtak a szakmai színvonal és ezáltal aversenyképesség emeléséről, szakszerű segítséget nyújtottak az iparűzést érintőkérdésekben, az egyeztető bizottságaik révén pedig a munkaadók és munkavállalókközötti vitás kérdések megoldásában segédkeztek. Az ipartestületek tagjai nemlehettek segédek és munkások, szerveit pedig a kisiparosok választották.A csehszlovák ipartörvényAz első Csehszlovák Köztársaság kapitalista feltételei között az 1924. okt.10-i ipartörvény Szlovákia területén és kötelező tagságú vegyes ipartestületeketvezetett be. A rendezett tanácsú járásokban és helységekben minden önálló kisiparostés kisipari üzembérlőt, valamint azok segédeit tömörítették. Ipartestületekettöbb járásra kiterjedő hatáskörrel is lehetett alapítani. Az alapítási engedélyt a megyei,később a Szlovákiai országos hivatal adta ki. Minden tag köteles volt befizetniaz ún. bekebelezési díjat és a közgyűlés által jóváhagyott tagdíjat. A közgyűlésekközött az általuk választott bizottság és annak az élén álló elnök irányította amunkát. Ahol érdeklődés volt iránta, önkéntes szakmai ipartestületek is alakulhattak,esetleg egész Szlovákiára kiterjedő bővebb hatáskörrel (az építőmesterek, kéményseprőkipartestülete stb.) 1930-ig az 1-től 20-ig terjedő létszámú alkalmazottalműködő vállalatok az összes termelő vállalatok 98,6%-át tették ki. A termelői kisiparijelleggel működött: 45 655 üzem 1-5 emberrel, amelyekben összesen 79 352dolgozó volt: 3077 üzem 6-20 emberrel, amelyekben összesen 27 584 dolgozó volt,s ezekhez még hozzászámítandó a szolgáltatásokban és a kereskedelemben (a gyáriparbanfoglalkoztatott 104 000 dolgozó). Szlovákiában 1930-ban 98 030 kisipariüzem működött 322 326 aktív dolgozóval. A 259/1924 Tt. számú Kisipari törvényszabad, kézműves és koncessziós kisipari szakmákat ismert, az új törvény ezt kibővítettea kötött szakmákkal.A kézműves kisipari szakmáknak azok minősültek, amelyeknél a képzés ésgyakorlat révén szerzett kézműves jártasságot kellett bizonyítani (tételesen 67szakma volt megnevezve).A koncessziós (külön jogosítványhoz kötött kisipari szakmákat) csak az illetékesiparügyi hivatal által előre kiadott jogosítvány alapján lehetett űzni (tételesen67 szakma volt megnevezve).A kisipari üzemek irányítása a járási iparügyi hivatalok gondja volt. 1930-ban Szlovákiában és Kárpátalján 90 vegyes és 13 szakmailag szerveződött ipartestületműködött. Ezeket bizonyos egyedi minta – alapszabályok szerint építették.1926 után az ipartestületek a Túrócszentmártoni Ipartestületek Szövetségében tömörültek,ahol a kezdeményezéséből létrehozott "Állami Kisiparfejlesztési Intézet"székhelye is volt.Az ipartestületek feladatai ugyanazok maradtak, mint az előző időszakban:– gondoskodni a kisipari üzemek gyarapításáról,– kialakítani a feltételeket a kisipar fejlesztésére és a nagyiparhoz mért versenyképességére,– gondoskodni tagjainak szakmai neveléséről,– a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködve szakmunkásképzőiskolákat fenntartani,269