Tanulmányok a kézműipar történetéből

Pucher lett a főcéhmester, Utsuluts 1832-ig az alcéhmester, őt Franz Hebenstreitkövette e poszton. Hebenstreit mlxii neve 1817-ben és 1820-ban már mesterként fordultelő, egy-egy inast szabadított fel, s ő kölcsönzött a számadáskönyv tanúságaszerint 700 forintot a privilégiumlevél kieszközlésére mlxiii . Az után, hogy a pécsicéh önálló lett, még két inast nevelt; az utolsó adat 1842-ből való. Varga mézeskalácsosmesterről nagyon keveset tudunk. Még a budai jegyzőkönyvekből ismeretes,hogy 1814-ben Mohácson Michael Klambauer mesternél szabadult fel inasként,1818-ban Pécsett avatták mesterré. A pécsi inasfelszabadítási jegyzőkönyv szerintegy inas tanult nála, egy 1826-os az utolsó adat róla. Ferenczfy 1816-ban fejezte beaz inaséveket, 1820-ban már pécsi mester volt; neve a pécsi jegyzőkönyvekbencsak 1830-ig fordul elő, egy inast szegődtetett és egyet szabadított is fel.A pécsi mézeskalácsos céhben egyidejűleg 4-5 pécsi mester működött, ennéltöbbet a püspöki székhely sem tudott eltartani. A céhben a legtöbb mester az induláskörül volt, amikor – 1825-ben – a fent említetteken kívül Johann Karch és PeterSchaibl is felvétetett; az előbbit Franz Hebenstreit tanította Pécsett, de pécsváradimesterként kezdte pályáját. Johann Karch fiának, az 1836-ban született FranzKarchnak fennmaradt a vándorkönyve szerint 1854–55-ben volt mesterlegény, detöbbet nem tudunk róla. mlxiv A következő pécsi mestert, Ignatz Pogantsitsot csak1835-ben avatták, ekkor Utsuluts, Varga és Ferenczfy már meghalt. Pogantsitsszintén e céh valamelyik mesterénél tanult, a céh “saját nevelése” volt; nevét egyFerencesek utcájában lévő házzal kapcsolatban is ismerjük: 1839-ben a két részreoszló ingatlan az övé és Ferdinand Pucheré, 1847-ben már özvegyétől veszik meg aházat mlxv . Összesen két inast nevelt, ezek egyike volt Julius Nagy. FerdinandPucher, Joseph Pucher fia, akinek a neve az előbbi ingatlannal kapcsolatban tűntfel, 1837-ben lett mester; az ugyancsak előbb említett Julius Nagy 1840-ben, FranzHartl 1857-ben, Mül József 1861-ben, Hofmaister József 1862-ben, KertvélesyJózsef 1866-ban, végül Benko Sándor és Járányi István 1869-ben lett a pécsi mézeskalácsosés viaszöntő céh tagja; az utóbbi hat mester még 1872 után is tevékenykedett.mlxvi Pucher után feltehetőleg Karch lett a főcéhmester. Pucher Józsefhalála után az ő neve állt az első helyen a számadáskönyvben, amikor az éves taksa,a “Jahresschilling” befizetését nyugtázták. Ezután Nagy Gyulát választottákfőcéhmesterré, őt e poszton követte Hartl mlxvii Ferenc, aki korábban alcéhmestervolt, s aki a mestereket a céh megszűnése után, az ipartestületben is vezette. Enneka mesternek még a fiát ismerjük, ifjabb Ferencet, akinek az ipartestületben tanulóleveletállítottak ki. 1872 után még néhány mester került az előbbi pécsi mesterekmellé: a vidéki mesterként kezdő Bárány László, majd Balatonyi György, KristianJózsef és Bachmayer Henrik.E pécsi mesterek közül a legtekintélyesebb – s talán legmódosabb – a kétPucher, apa és fia, Karch, Nagy, Hartl mlxviii és Hofmaister mlxix volt. Ők szerepelteklegtöbbet a jegyzőkönyvekben, náluk tanult a legtöbb inas. Az inasok száma természetesennem elegendő támpont. További kutatás deríthetné ki, melyiknek mennyiingatlana volt – a némelyikük esetében már megismert házon kívül –, az iparosokdöntő többsége szőlővel, esetleg más földdel is rendelkezett. E mestereken kívül akorábban említett Hebenstreit lehetett még módos, ha a privilégiumlevél elnyerésé-402