Tanulmányok a kézműipar történetéből

saját szabályozásának elkészítéséhez segédletként. ccxxv A mezőgazdasági terményekváltozó áraihoz viszonyítva állították össze a kézművestermékek árait. Az1810-20-as években Magyarországon fellazult a központi irányítás és teret engedetta tájak és kistájak sajátos fejlődésének – amely a limitációk változásain is érzékelhető.A kocsigyártó mesterségre vonatkozó árszabások értékét már korán felismertékegyes kutatók. Így Domonkos Ottó már 1955-ben a Néprajzi Közleményekbenközölt egy Sopron megyei "Kováts ár Jegyzést" 1848-ból. ccxxvi Bodgál Ferenc pediggazdag válogatást közölt Magyarország északi megyéiből (Borsod, Gömör,Abaúj, Nógrád megyék) a XVII-XVIII. századból. ccxxvii XVIII. századi árszabásokadatait felhasználva Paládi-Kovács Attila – a közelmúltban megjelent DomonkosOttó tiszteletére készült kötetben szereplő – tanulmányában elemző, összehasonlítóvázlatot készített a kisalföldi régió korabeli paraszti járműveiről. ccxxviii Kutatásaikbólvilágosan látszik, hogy a XVIII. század közepétől a kocsialkatrészek vasalásánakmértéke növekedésnek indult, s ez a folyamat a XIX. század végén felgyorsult.Az árszabások vizsgálatával a termékek struktúrájának változását és a tájijellegzetességek feltárását is megkönnyíthetjük. Az árszabásokban szereplő készítményekelnevezései, készítési technikájuk, esetleg nyersanyaguk említése valószínűvéteszi, hogy a készítő mesterek a céhek is részt vettek a limitációk megszövegezésében.Egy eddig csak részleteiben publikált Komárom megyei, 1813-bankészült árszabás elemzésével kívánom folytatni a limitációk elemzését, s ezzelidőben és térben is tágítani ismereteinket. (3. melléklet). Az árszabás általam vizsgálttatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében található példányát korábbantévesen leltározták (55.13.1.) az 1811-es évre. A hibás keltezésű adat több, árszabásokatfelhasználó munkában is szerepel, így a Magyar Néprajz III. Kézművességkötetében is.A nyomtatott árszabás a nyers bőrök felsorolásával kezdődik, s utána 53mesterség készítményei és azok árai következnek. A kézműves mesterségek felsorolásaután következnek a teherszállító fuvarosok, a favágók, napszámosok illetve afogadósok bérei illetve árai. Az árszabás a különböző béreseknek, cselédeknek,pásztoroknak évi bérének meghatározásával zárul, járásonkénti bontásban.A kerékgyártók termékeinek listája tartalmazza a XIX. század elején széleskörben használatos járműtípusokat (lektika, oldalas szekér, kisebb szekér, fedeleskocsi, parasztkocsi, tséza, fedeles deszkás oldalú társzekér, hintó, postakocsi, közönségesfakó szekér, szánkó). Az árszabás nyomtatott volta, s az, hogy pl. Pest-Pilis-Solt vármegye 1812. évi publikált ár- és bérszabása ccxxix sorszám szerint megegyezőenazonos járműveket tartalmaz, valószínűvé teszik, hogy egy általános –akár országosan ismert – felsorolást vettek át a Komárom megyeiek. Az egyetleneltérés a korábbi limitáció kerékgyártó kézműves termékek sora között azonbanlényeges. Míg a 16. sorszámú tétel az alföldi számadásban "egy pár leg nagyobszekér oldal" addig a komáromi árszabás azonos rovata kiegészül "kotsi oldal közönséges,akár egyenes akár görbe" megjelöléssel. Az ívelt kocsioldal megléte azészak-dunántúli árszabásban természetes. Ezen a területen már évszázadokkal korábbanmegjelent és egészen napjainkig jellegzetessége maradt a kocsiknak.79