Tanulmányok a kézműipar történetéből

árak között lévő kicsiny haszonkulcs az iparosok körében egyre nagyobb elégedetlenségetszült. A háború befejezésével a gazdasági gondok enyhítésére és a térségiparának fejlesztésére a kormányzat kisipari kölcsön akciót szervezett. A kölcsönhözjutás egyetlen feltétele volt, hogy a kérelmező a háború előtt valóban iparűzésselfoglalkozott. Ennek elbírálása az Ipartestület feladata volt. Az akció nem váltottabe a hozzáfűzött reményeket, mivel a magas nyersanyagárak és a kereslet hiányaa kölcsönhöz jutott iparosok eladósodásához vezetett.A román intervenció a testület munkáját szinte lehetetlenné tette. A románparancsnokság a közgyűlések összehívását megtiltotta, a tagság egészét érintő kérdésekbennem születtek határozatok. A testület munkája jórészt a kétnyelvű (román-magyar)munkakönyvek kiadása volt helyi román nemzetiségűek részére,valamint kimutatások készítése az iparosok nemzetiségi megoszlásáról. (Ekkor az535 magyar mellett 46 román iparos dolgozott Gyulán.)A román csapatok kivonulását követően a testület első dolga a kétnyelvűmunkakönyvek magyar nyelvűre cserélése, valamint az iparosok háború alatt elveszettokmányainak pótlása volt. A trianoni határok meghúzásakor Gyula iparigazdaságiérdekterületeinek 95%-át elvesztette, így a csőd szélére került. A testületkérvényekkel ostromolta a Magyar-Román Határrendező Bizottságot, melyben afenti okokra hivatkozva Ágya, Feketegyarmat, Nagyzerind, Gyulavarsánd, NagyésKispél községek visszacsatolását kérték, de a bizottság figyelmen kívül hagytabeadványukat. A testület csonka Arad megye Békés megyéhez csatolását is kérvényeztepotenciális piacot látva ebben a térségben. (1926-ban Elek a gyulai ipartestületideiglenes tagja lett, de a következő évben már önálló testületet alakított.)Az ipartestület az Arad megyei területek Békés megyéhez csatolásakor javaslatotnyújtott be az alispánhoz, melyben egy Elek-Almáskamarás-Kunágotagazdasági vasút megépítését szorgalmazta, ami anyagi okok miatt nem valósulhatottmeg. 1921-ben a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara a testületi vezetők részéretanfolyamot szervezett, melyen több gyulai is részt vett.Az 1922-es évtől zökkenőmentessé vált a tanoncképzés. Az 1922. év XII.törvény a tanonc- és mestervizsgáló bizottságok felállítását tette kötelezővé szakmánként,melyek feladata a tanoncok vizsgáztatása, ill. az iparosok műhelyeinek éskészáruinak vizsgálata volt.1922-ben 1210 üggyel foglalkozott – főleg elviekben – a testület; jelentősrészben – csakúgy, mint más években – súlyos adóterhekkel, pénzromlással, kontárkérdéssel.1924. június 1-től a Gyulai Ipartestület kötelékébe tartozott Doboz 56,Kétegyháza 44, Gyulavári 36 iparosa. Ebben az évben nevezett fióktestületek márönálló tanonciskolák felállítását kérték. Ekkor Gyulaváriban 19, Dobozon 21,Kétegyházán 26 tanonc volt. Kérelmük nem talált meghallgatásra, ezért Doboz1925-ben kilépett a testületből és önálló ipartestületet hozott létre, majd 1927-benKétegyháza is követte példáját. A súlyos gazdasági nehézségek miatt egyre többiparos kénytelen volt visszaadni iparengedélyét, tovább szaporítva ezzel a feketemunkátvégzők amúgy is népes táborát.Az adót fizető iparosok joggal hiányolták a testület hatékonyabb fellépését akontárokkal szemben. A testület a nagy nyomásnak engedve végül is250