Tanulmányok a kézműipar történetéből

den fogatolt jármű, a szekértől a hintóig, az ekétől az ágyúig használt. Neve néha afunkcióját megjelölő vonókötél, esetleg hámideg, amely a húzóerőt viszi át a hámfára.Kínában a szügyhám tartozékaként a Krisztus előtti III. századból ismeretes.Európában a XIV. századtól használják (1. kép) Magyarországon, “Jánosréti mester”1470 és 90 között festett, a bányavárosi templom egykori főoltárán látható(jelenleg a Szépművészeti Múzeumban)! A limitációkban hangsúlyos szerepet kapa farhám istráng, amelynek hegyes-dombos vidéken volt fontos szerepe a szekérfékezésében (2. kép). Az istráng speciális funkcióját a könnyebb és egyszerűbbszerkezetű csikóhám, a pendelyhám és az olcsóbb kenderhámok töltik be. A kancahámis olcsóbb kenderhám. Európába egyes vélemények szerint a hunok, másokszerint az avarok, de az sincs kizárva, hogy a magyarok hozták be Közép-Ázsiából.ccclxxviA hajóvontató lovak istrángjai erősebbek voltak (3. kép), éppúgy, mint azágyutszállító szekereké, hisz súlyuk a korabeli technikához képest aránytalanulnagy volt (4. kép).A fentiekhez hasonló istráng ábrázolásokat képzőművészeti alkotásokon isnagy számban láthatnak, érdekesebbek azok a közvetlen okleveles források, amelyekaz istrángra vonatkozó előírásokat tartalmaznak, túlmenően az egyes említésen,számadáskönyvi adatokon, emlékeztető észrevételeken. Ilyen előírás találhatóBuda város törvénykönyvében (Ofner Stadtrecht) Zsigmond korából. Ez arra figyelmeztet,hogy a kötélverők kötelesek az istrángot és a különféle köteleket jóanyagból, kenderből – nem kócból – készíteni, és gondosan raktározni. Felelősek aminőségért, mert ha tönkremegy a silány istráng vagy kötél, a bíró kártérítés fizetéséreítélheti a készítőt. ccclxxviiA minőség feletti őrködés a céhlevelekben is mindig kiemelt helyet kap, sgyakran összekapcsolódik a nem helyi iparosok elleni konkurrencia harccal. “Senkikereskedés végett a városba sem nagyobb, se kisebb istrángot a vásárok idejénkívül be ne hozzon, mert ha megtenné, a céhmester a bíró segítségével lefoglaljaazt, és a szükségletekre fordítja az értékét. A vásárok idején a céhmesterek mind avárosbeli, mind az idegen mesterek munkáját tartoznak megszemlélni, a hibásakatkijavittatni, sőt joguk van lefoglalni és tűzre vettetni.” ccclxxviiiEbből az artikulusból megtudjuk, hogy a vásárok idején kívül a legkelendőbbmezőgazdasági kötéláru, az istráng szivárgott be a városba, talán (erre nincsadat) az olcsóbban termelő környékbeli jobbágyiparosoktól, másrészt, hogy egykönnyebb és egy nehezebb változatot kerestek, az előbbit nyilván könnyebb szekerekben,az utóbbit nehéz kocsik, járművek húzására.A szigorú minőségi ellenőrzés arra utal, hogy a kötélgyártók hazánkban ismegkísérelték “borított” (knébelt) istrángok forgalomba hozását is. A borítás olyantechnológiai eljárás, amelynél kócból készült vagy használt kötelekből kibontottfonatokat gerebenezett szálkenderrel, esetleg rövidebb szálhosszúságú, úgynevezettszakáll-kenderrel vonnak be. Az áru ilyenkor tetszetős, de szilárdsága kisebb. Aszigorú minőségi ellenőrzés erre a megengedhetetlen gyártásmódra is vonatkozhatott.ccclxxix 145