Tanulmányok a kézműipar történetéből

pénzben rótták le, az uradalom számára külön megbízás alapján dolgoztak v . Deátmenetek is lehettek, pl. a molnárok esetenként robotban faragási, építkezési, bontásifeladatokat és épületek árának becslését végezték, akár konvenciósok voltak,akár árendások.A keresztúri uradalom 1772-93 között kötött szerződéseiből kiderül, hogy atéglaégető mesterek ekkor még mind németek voltak így Dox Antal l774, LochnerGyörgy l775, Perger György 1776-77-ben Keresztúron, Frajperger József 1781-benSávolyon dolgozott vi , szegletes, üres és görbe téglát, cserépzsindelyt égettek. Fizetésükkét részből állt, a kiégetett termékek 1000 db-ja után kaptak pénzt, mindenégetés után élelmet pl. 2 köböl búzát, 2 két köböl rozsot, 10 font tehénhúst, 10 cselédprófuntotés 10 icce bort, szerződésük idejére kenderföldhasználatot és ingyenlakást. A kőművesek között találjuk a keszthelyi illetőségű Hofstetter Józsefet, akiKrázmácz Mártonnal Keresztúron vendégfogadót emelt. 1779-ben Josef Fisnaufszintén kocsmát, de egy istállót is épített. Huber Józsefre és Huberlóner JózsefreKeresztúron juhakol, ól, majd 1781-ben birkásház építését bízták vii . Részben ismertekezek tervei. Az állatokkal dolgozó alkalmazottak lakását egybeépítették azakollal, a konyha szabadkéményesre, a szoba kályhásra készült, a konyhába kemencétraktak és kamra is csatlakozott a lakrészhez. A hátsó három helyiség előtttornác húzódott. A falakat szerződés szerint 2 sukk szélesre /64 cm/ rakatták, ezvert helyi nevén tömés falnak felelt meg, alul kő alapra mésszel rögzítették, feljebbsárral. Már nem csapott azaz ún. sátortetőt kértek hanem tűzfalasat, a falat kívülmint írták, csapdozottra, belül simára kellett lekenni. A boltíveket vályog vagyégetett téglából emelték bizonyosan, de a falak vert technikával készülhettek helyinevén tömésből és már nem fából vagy favázzal, fatalpra sövénnyel vagy karóvalrögzítve. A nádazó mesterek között környékbeli magyar specialisták neve szerepelviii , vagy híresek voltak a Nagyberekben élő horvát nádazók is később az uradalmakbandolgozó nádazó csoportok között ix .A csurgói uradalomban az árendás iparosok között az 1763-tól 1793-ig tartóidőben kötött szerződések alapján megállapítható, hogy részben magyar, részbenhorvát eredetű a legtöbb, alig akad német. 1763-ban egyenesen Bécsből hívták megBartholomeus Schweiger gelencsért Szentmiklósra, aki a csurgói kastély és másépületek kályháit készítette, rakta, javította a fiaival együtt rendszeresen x . 1771-bőlLintner György asztalosról tudunk Háromfán, ahol fél telekkel rendelkező iparoskénttevékenykedett. Német nevű még Csurgón Stettner János szabó, Ulmann Mátyásés Cristian süvegesek, és Cristian Lanzendörfer abroncskádár azaz pintér1722-ben. Agarévre 1773-ban szegődött el egy évre Hoffer Ferenc téglaégető xi . Azépítkezések nagy részét Keszthelyről érkezett mesterekkel végeztették vagy irányíttatták.A mérnökök egyike C. Hofstädter, majdnem azonos nevű a fent említettkőművessel. Ő tervezte a csurgói kastélyt s a körülötte lévő kertet és a majorudvarépületeit 1764 – 73 között, a vízvári sóhivatalt 1774 – ben építette át sörházzá (1.ábra). A szentai majorudvar elrendezésének, épületeinek terveit 1812-ben K.Reiche és V. Kern mérnökökre bízták. (2. ábra). Rendszeresen megjelent a keszthelyikéménytisztító azaz füstfaragó a szolgájával egy-egy napra Csurgón, éppígynapokra fogadták a kőművesmestert szolgájával együtt, de jött a lakatos és német14