Tanulmányok a kézműipar történetéből

szik, földje agyagos, közepes termés idején egy kapás után 1 1/2 csöbör bort terem.A bor egyharmada jobb, kétharmada silányabb minőségű, az előbbi ára 1 forint 50dénár, az utóbbié 1 forint. ” clxvii Az összeírás 325 adóköteles lakost említ név szerint.A nem név szerint összeírtak a ,,pesti domonkos atyák”, ,,két sváb”,,,örmények”, ,,oláhok”, ,,zsidók”, ,,juhászok”. Szőlőbirtokkal közülük csak a domonkosatyák rendelkeztek. Az ő birtokuk nagysága 15 kapás volt. Az összeírásbanszereplő váciak összesen 1.590,5 kapás (kb. 292–331 magyar hold clxviii ) szőlőbirtokkalrendelkeztek. A 325 adóköteles lakos közül 75 volt kézműves: 65 mesterembertés 10 segédet írtak össze. A kézművesek 540,4 kapás szőlőterülettel, azaz aterület 33%-ával rendelkeztek. A 65 kézműves mester közül 16-nak, s a 10 segédközül 2-nek nem volt szőlőbirtoka, tehát a kézművesek 76%-a bírt szőlőterülettel.A kézművesek esetében a szőlőbirtok nagysága nem volt feltétlenül párhuzamos azanyagi teherbíró képességükkel. Szabó, másként Szalay György és Hajdu Mihályrendelkeztek ugyan némi szőlőbirtokkal – az előbbi 8, az utóbbi 6 kapás területtel –mégis azt jegyezték fel róluk, hogy ,,ebből – azaz a szabóságból – él nyomorultan.” clxix Ugyanakkor Pauer Dávid tímárnak nem volt szőleje, ennek ellenére az szerepelta neve mellett, hogy ,,ebből – azaz a tímárságból – tisztességgel megél” clxx . Azösszeírásban szereplő négy szűcsmester közül egyedül Lichrer Bertalannak nemvolt szőlőbirtoka, de ő lehetett a legtehetősebb, mivel csak ő fizetett iparűzési adót,5 forintot. clxxi A kézművesek nagy része természetesen jobbágytelekkel – 1/2 ill.1/4 telekkel – is rendelkezett, s így más mezőgazdasági munkát is végzett. Kétházatlan zsellért találunk csak a mesteremberek között Kiaszson János kovácsot ésVajszer András segédet tartó szabót. clxxiiVác 1828. évi összeírását Almási Gertrúd elemezte. clxxiii A két városban –Püspök- és Káptalanvácon – összeírt családfők 53,42%-ának volt szőlőbirtoka. Akézműiparosok esetében ez az arány valamivel kisebb: szőleje csak 50%-uknakvolt. A két városban 436 iparost írtak össze, azaz a lakosság közel 20%-át tették ki.Közülük azonban csak 53 mester, azaz csupán 12,18%-uk dolgozott egész éven át.A nagy részük, 76%-uk fél- ill. negyed éven át foglalkozott iparűzéssel. A kézműveseka város társadalmának középső részét alkották. Az adatokból látszik, az iparosokmegélhetését nem biztosíthatta kizárólag a kézműipar, a mezőgazdasági termelés– mivel többségük már zsellérré vált, csak 8 család rendelkezett szántóterülettelés állatállománnyal clxxiv , így a szőlőművelés – kiegészítő és szükséges jövedelemforrástjelentett a számukra. A kézműipari és a mezőgazdasági termelés nemkülönült el teljesen. Jellemző példa erre, hogy 1851-ben a céhbiztos azért nem tudtaa céhek pénzügyeiről szóló jelentését Kápalan-Vác tanácsa elé terjeszteni, mert:,,... a mesteremberek szüreteléssel vannak elfoglalva, s így ... céhet előbb nem tarthatott.” clxxvA XIX. század közepétől a kézművesipar szervezeti kereteinek átalakulásazajlott le. Sem az 1851. február 6-i Geringer-féle Ideiglenes Utasítás, sem az 1859.december 20-án kibocsátott, 1860. május 1-én hatályba lépett Iparrendtartás nemokozott jelentős változást a céhek belső működésében. A pátens utasításával ellentétbena remeklést továbbra is kötelezővé tették a céhek. Mivel az iparengedélyekkiadásának joga 1857-től a közigazgatási hatóságokat – ebben az esetben a városi58