Tanulmányok a kézműipar történetéből

de a paraszti építkezés alakulásában is megnyilvánult. A németek építkezésérejellemző volt e vidéken a zárt udvar, hosszanti oldalon végig tornác, esetenként azudvart keresztben lezáró istállós-pajta, vályogtéglából rakott kémény, az ún.wikleres mennyezetkiképzés. Már Csorba József 1857-ben kiemelte e vidék tűzfalasházait, mikor délebbre a sátortető vagy a féli kontyolt volt elterjedtebb, dicsértea németek újítását az ún. Wickelboden-t xxxi , amely takarékoskodik az épületfával,mégis jó meleget ad. Ennél nem deszkával fedik le a mennyezetet, hanem a sár- éskeresztgerendák közé agyagos zsuppszalmába szorosan becsavart, karókat ékelneksűrűn egymás mellé, alul-felül lesározzák, alul lemeszelik. Bize, Kelevíz, Hosszúvíznémetjeinek építkezéséről nem ismertek leírások, elemzések, de úgy emlegetik,hogy a kaposfői német kőműveseket szívesen alkalmazták itt, építkezéseknél xxxii .A köznemesi majorok korszerűsítésénél itt Külső-Somogyban a XIX. századelején is szívesen alkalmaztak német építési szakembereket, hiszen számos németlakosságú község volt e vidéken. A fából való falú épületek eltűnése, jobbakra valólecserélése a jobb módú köznemeseknél a reformkorban vett lendületet. De ez az azidőszak, amikor a német kőművesek mellett egyre több magyar kezd dolgozni.Kacskovics Mihály felsőmocsoládi köznemes, a vármegye táblabírája jó nevű ügyvédpontos elszámolásokat vezetett többek között az építkezési munkákról is xxxiii .Előnyben részesítette esetenként a német mestereket. 1824-ben útrendezéseknéldolgozott Mocsoládon a gáloskéri Müller János. 1825-ben a somodori KrumpÁdám ács a Csaliti pusztán lévő gazdaház készítését vállalta el. Erről részletesmegállapodást írtak xxxiv . Nyeregtetős, azaz csúcsfalas homlokzatot, boltíves azazboltos, kéményes konyhát kértek kemencével tűzhellyel. Az oszlopokat téglábólkellett raknia, közeiket könyöklővel kitölteni egy-egy lábnyira, a mennyezetet valószínűlegwikleresre kérték az a mennyezetet elkészíteni,.a gerendák közeit belülkívülfölrakni. A wikleres tetőt kőművesek rakták, a deszkából valót ácsok vagyasztalosok xxxv . 1831-ben két ecsenyi német parasztács Schlüssel Konrád és LandelHainrich kértek tetőhöz való gerendákat 25 db-ot a Csaliti pusztán, maguk termeltékki és faragták meg valószínűleg saját részükre. 1832-ben ecsenyi ácsokkal szerződtekfészer és lóistálló felállítására 60 forintért, 8 kiló rozsért, 6 akó borért. Ez agazdasági épület 4 öl széles, l0 öl hosszú, mestergerendás, keresztgerendákkal ellátott,székes tetejű. A mocsoládi kastélynál 1841-ben a cserépfedést a toponáriSveininger Róbert végezte. Három öles földpincét 1831-ben mernyei magyarokástak, nádazásra somogyacsai magyarokat kértek fel. A téglaégetők között akadtmagyar is, német is. Vályogtégla készítőkre ebből az időszakból eddig nem akadtamszerződésre, pedig a mind a paraszti, mind az uradalmi építkezésben fontosszerepe volt. Az árokmetszők között nevezetesek lehettek a zicsi németek, ők dolgoztak1814-ben a mernyei útnál. A Bükktetői irtásban lévő kút ásását 1843-ban adöröcskei német Ádám Bálint kútásóra bízta Kacskovics Mihály. Minden hozzávalótaz uradalom szállított a helyszínre. A kastélyberendezéshez messziről hívtakmestereket, fiókos kályhák javítására, új hengeres kályha rakására Keszthelyrőlérkezett német kályhás. Új hálószobabútort kaposvári magyar asztalosnál rendeltekmeg. xxxvi18