Tanulmányok a kézműipar történetéből

értelmében a társulatoknak alapszabályokat kell alkotniuk, melyet a törvényhatóságútján a földművelési, ipari és kereskedelmi miniszternek bemutatni kötelesek.Gyulán a törvényhatóság felszólítására a kádárok kivételével minden korábbanműködött céh belépett valamelyik ipartársulatba. (A kádárcéh vagyonát a városvezetése a polgári iskola alapjához csatolta.) A gyulai iparosok 1874-ben háromipartársulatot alakítottak. Az elsőbe tartoztak a cipészek, fazekasok, kalaposok,kötélgyártók, szabók és szűcsök, a másodikba a kerékgyártók, kovácsok és asztalosok,a harmadikba a csizmadiák, akik magas létszámuk miatt külön társulatot tudtakalakítani.Az első gyulai ipartársulat alapszabályából képet kaphatunk a szervezet működéséről.A társulat célja volt ,,az összes iparosok érdekeinek előmozdítása”. Aszervezet vagyonát képezte a társulat alaptőkéje (amit főleg a befizetett tagdíjakbólszármazott a hozott céhvagyonok mellett), az alapítványi pénzek és a nyilvánoselőadásokból származó tiszta jövedelmek. Tagjai sorába minden Gyulán tevékenykedőkézműves felvehető volt. A társulat intéző szerve a közgyűlés volt, melyetévente egyszer hívtak össze. A rendes közgyűlésen választották az elnököt, a kétalelnököt, jegyzőt, ügyészt, pénztárnokot, ellenőrt, számvevőt és a választmányitagokat. Itt tárgyalták a költségvetést, döntöttek a tagok felvételéről és kizárásáról.A közgyűlésekről jegyzőkönyvet vezettek. Az év közben felmerülő problémákmegoldására már 10 tag indokolt beadványára – bármikor összehívható volt arendkívüli közgyűlés.Mint a céhek, úgy az ipartársulatok is betöltöttek bizonyos szociális funkciókat.A csizmadia céh alapszabályainak bemutatásakor már említettem, hogy egyegycéhtag eltemetéséről és az özvegyek támogatásáról milyen szigorúan rendelkezetta szabályzat. Valószínűleg ezek a hagyományok vezettek oda, hogy a csizmadiaipartársulat megalakította temetkezési egyletét. Az egylet célja az egyesülettagjainak tisztességes eltemetése volt, melyre a fedezetet a tagok befizetései és acsizmadia társulat erre a célra elkülönített alapja biztosította. Az ipartársulatba valóbelépéskor az iparosok automatikusan az egylet tagjai is lettek. A temetkezési egylettisztségeit az ipartársulat vezetősége látta el.Az 1872. évi VIII. tc. talán túl liberálisnak bizonyult, mivel az ipar űzéséhezképesítést meg nem követelő törvény életbe lépésével képzetlen kézművesekárasztották el silány áruikkal a piacot. Az ipartársulat, mint szervezet sem tudtanyújtani azokat a lehetőségeket a tagoknak, melyek hatékony érdekképviseletetbiztosítottak volna számukra.Az ipartestületek törvényi szabályozása és hatósági jogköreA kormány és a törvényhozás meggyőződve az első ipartörvény káros hatásairól,megalkotta 1884-ben a XVII. tc-et, amely intézkedéseivel biztosította akézművesipar újjászervezését, elősegítve ezáltal annak fennmaradását és fejlődését.Ez a törvény annyira tartósnak bizonyult, hogy intézkedéseinek nagy része még félévszázad múlva is érvényben volt. Kimondta a szabad ipargyakorlást, azonbannémi megszorítással, ugyanis 4. §-a kikötötte, hogy az iparosoknak az ipar űzésé-243