Tanulmányok a kézműipar történetéből

kereskedőinek kérésére, mind a királyi, mind a magánföldesúri földeken és vizekenszedett vám alól az ő saját készítésű vagy termesztésű áruikra és eladó javaikranézve” felmentette. A város kihasználva a kapott kedvezményeket a lakosság meggazdagodásávalegyütt megerősítette és tovább növelte Békés megye gazdaságábanbetöltött vezető szerepét.1483-ban a király Corvin Jánosnak adományozta a gyulai uradalmat, aki továbbitehermentesítő szabadalmakkal jutalmazta a várost. Ezeknek a kiváltságoknakköszönhetően Gyula valóban szabad várossá vált, mivel a közigazgatás, bíráskodás,adószedés a városi elöljáróság kezébe került. Ez idő tájt 13 céhet találunk avárosban, bár név szerint csak kettőt említenek a krónikák, nevezetesen a szabókétés takácsokét, de a családi nevek ismeretében a következő céhek jelenléte valószínűsíthető:szűcs, íjgyártó, szíjgyártó, ötvös, varga, fazekas, kovács, lakatos, pajzsgyártó,ács, molnár. Feladatuk az ipari közigazgatás ellátásán túl pl. a várbeli halottakeltemetése, valamint egyes tűzvédelmi feladatok ellátása volt.A város virágkorának a török hódoltság vetett véget. Békés megyében a törökvilág alatt több község elpusztult és nem éledt újjá. Gyula, bár a várost mindenoldalról ért támadások miatt szinte teljesen elnéptelenedett, de az itt található rendkívülkisszámú lakosság Harruckern János György telepeseinek köszönhetően lassúgyarapodásnak indult.A gyulai uradalmat Harruckern János György 1720-ban kapta meg, ekkor ittkis létszámú magyar és román lakosság élt. Az uralkodó hozzálátott a város újratelepítéséhez.Felhívására Bihar és Heves megyékből érkeztek jobbágyok, és az1723. évi 103. tc felhatalmazásával németeket is telepített Gyulára. A németség amagyaroktól elkülönítve egy, a Fehér-Körös által alkotott szigeten vetette meg alábát és 1734-ben önálló közigazgatással megalakították Németgyulát. Ettől azévtől Magyar- és Németgyuláról beszélhetünk. Egyesülésük Gyula néven csak1857-ben történt meg. 1720-ban egyetlen adót fizető iparos sincs Gyulán, a lakosságszükségleteit maga is elő tudta állítani és szegénységük sem kedvezett az iparfejlődésének.Az államhatalom az elnéptelenedett területek iparának fellendítésére megalkottaaz első iparfejlesztési törvényt, melynek 117. cikkelye elrendeli, hogy külföldikézműveseket hívjanak az országba. A Királyi Helytartótanács 1725. december13-án körrendeletben szólította fel a vármegyéket, hogy a kézművesek betelepítéseérdekében közöljék szükségleteiket. Békés vármegye válaszában csak a szűrszabókatemlíti mint szükséges iparosokat, de azt garantálni nem tudja, hogy a lakosságcsekély anyagi lehetőségei és szükségletei mellett biztos megélhetést nyújtanánakszámukra.1736-ban azonban a megye a helytartótanácshoz fordul panaszával, melybenkéri, hogy szabókat, csizmadiákat, gombkötőket, lakatosokat telepítsen a városba,mivel a lakosság ilyen irányú szükségleteit csak Arad, Várad vagy Szolnok városokbóltudja kielégíteni. A városban főleg olyan iparágak fejlődtek, melyek nyersanyagáta környezet adta. Legrégibb a csizmadia céh. Alapszabályaikat már 1727-ben beterjesztették a vármegyéhez, de szegénységük miatt céhlevelet váltani nem239