Tanulmányok a kézműipar történetéből

T. Mérey KláraAZ IPAR HELYZETE A DUNÁNTÚLON 1810 KÖRÜL xxxviiA XVIII. század második felétől már több olyan összefoglaló munka született,amely – a monarchián belül – hazánk gazdasági viszonyait is áttekintette, figyelemmelkísérte. Ezeket ma már a történettudomány nagyrészt feltárta, értékelteés bírálta. A XVIII. század végéről, a fenyegető, majd megvalósult francia háborúkidejéből azonban csak igen gyér forrásaink vannak.Az a forrás, amelynek adataiból ez a tanulmány elsősorban merít, speciálisnaktekinthető. Az I. Ferenc idején elrendelt katonai felmérésnek Országleírásttartalmazó kötetei közül a Népismeret-et közlő részben találjuk azokat a konkrétadatokat, ismertetéseket, amelyek a feltárt terület – jelen esetben – a Dunántúl területérevonatkoznak. A jelentést tevő katonatiszt az iparral kapcsolatosan foglalta ittössze mindazt, amit – kiküldött társaival – a területen megfigyeltek és feljegyeztek.xxxviiiA jelentés a kereskedelmet áttekintő rész után alcímmel jelzi, hogy az alábbiakbana terület iparáról szól (Industrie). Feltételezhetően megadott kérdések vagytémák alapján dolgozott, mert a cím után azonnal a manufaktúrákról és a gyárakrólír.Magyarországon a nyers terményeket (rohen Natur Produkten) nagyon takarékosanés nem olyan mennyiségben dolgozzák fel – írja a jelentés készítője – mintahogyan az alsóbb néposztályhoz tartozó emberek szükséglete azt megkívánná, amanufaktúrák, vagyis kézműipari műhelyek és gyárak szűkössége miatt. Ezzelszemben a városokban és a mezővárosokban nem hiányoznak a kézművesek, akikaz emberek legfontosabb szükségleteinek kielégítésén dolgoznak. Ezek többnyirenémetek, mert – teszi hozzá a jelentés – a tulajdonképpeni Magyarország területéna csizmadia, a szabó, a gombkötő és a szűcsmesterségen kívül, más kézműves iparágatnem űznek. Ezt tekinti – úgy tűnik – az ország egészére is jellemzőnek, mindenüttaz egész országot említve. A következőkben már az ország “ezen tájára” térát és annak magyarázatát, hogy itt manufaktúra és gyár nemigen jön létre, abbanleli, hogy az itt élő földművesek szükségleteit a termékeny talaj gazdagon lefedi(reichlich bedeckt), s ez nem engedi, hogy egyéb mesterségekre (mellékipari munkára= Nebengewerbe) gondoljanak, ami pedig a manufaktúra megjelenésének jóelőkészítője lenne. Ehhez járul még az is – folytatja a jelentés –, hogy szokásostáplálékaikkal elégedettek (Genügsamkeit szót használja, amit akár igénytelenségnekis fordíthatnánk a mai terminológiánk szerint). Testük befedésére egy birkabundaszolgál vagy kepernek, ami a köpenyeg németes elferdítéseként is szerepel aszövegben. Ez ebben az országban készül és legfontosabb szükségleteiket kielégíti.A németekben már több a vonzódás a gyárak irányában – hangzik tovább a jelentés–, amelyek számukra és házaik számára egyre sürgetőbb szükségletté válnak.Itt ismét felbukkan a katonai jelentésben a különböző itt lakó népek szükségletiszínvonalának eltérése, elkülönítése, ami az egész jelentésen átvonul. xxxix 23