Tanulmányok a kézműipar történetéből

Michael Vinkovits szigetvári mester 1838-ban lépett be a pécsi céhbe. Azonkívül, hogy e céhben tanult és egy inast nevelt, róla sem tudunk többet. Kapcsolatbahozható talán a budai jegyzőkönyvből ismert, Eszéken inaskodó AntonVinkoviccsal (1811), vagy a Pécsett Joseph Puchernél felszabadult JosephVinkoviccsal (1814). Ugyanezen jegyzőkönyv még szegedi Vinkovicsokat említ.Laki János kanizsai mester 1839 és 1858 között bizonyíthatóan a pécsi céhtagja volt, egy inasánál többet nem tudunk róla.Alexius Theodorovics, aki ugyancsak az 1839-es évben lépett a pécsi céhbe,siklósi mester volt. Legalább három inas tanult nála, köztük saját fia, az 1860-banmesterré lett Theodorovics Tamás, akiről a céhiratok közt az utolsó bejegyzés1869-ből való – ekkor jelentette be inasa felszabadítását -, de az 1875-ös évbenmég az ipartársulat tagja volt. Lehet, hogy kapcsolatba hozható velük a budaiWenzel Ludwig mézeskalácsos mesternél 1840-ben inaskodó Johann Deodorovits.Athanasius Dobrovits nagykanizsai mézeskalácsos valamely pécsi céhbetartozó mesternél tanult, 1839-ben lépett a céh tagjai közé.A pécsi mézeskalácsos céh következő vidéki mestere az 1840-ben pécsimesterré lett hőgyészi Franz Klementsits. Ez a név sokféle formában(Klementschitsch, Klementschitz, Klemencsics) és a Dél-Dunántúl több helyénfordult elő: a budai céhben 1799-ben lett mester Mathias Klementschitz, aki Szekszárdratávozott; 1805-ben, 1809-ben és 1818-ban inasai felszabadításáról értesülünk;az első két esetben fiait, Johann-t és Georg-ot szabadította fel. Johann 1815-ben már Hőgyészen lett mézeskalácsos mester, Georg ugyanebben az évben Szekszárdonlépett a mesterek sorába. 1824-ben egy bizonyos Dominikus Schwarzkopfátvette a szekszárdi Klementsits mxcvi mester műhelyét. 1832-ben Hőgyészen JohannKlementsits Franz nevű fiát szabadította fel – ő lett a fent említett pécsi mester.Franz Klementsits 1840 és 1863 között legalább négy inast tanított. Az ipartestületiiratok 1882-ben említik még Hőgyészen özvegy Klementsits Józsefnét. Feltűntmég Mágocson egy Georg Klementsits, aki 1841-ben lépett a pécsi céh mestereiközé, majd ugyanitt Klemencsics György, az előbbinek valószínűleg fia, aki 1860-ban lett mester; mindketten legalább két-két inast neveltek. Ugyancsak az ipartestületijegyzőkönyvek valamelyik számadása tud 1876-ban a mágocsi özvegyKlementsits Györgynéről, aki folytatta a mesterséget.1840-ben három vidéki mester lett a pécsi mézeskalácsos céh tagja: a csurgóiGabriel Aszalay, a kaposvári Stephan Csida (Zsida, Dzida) és a szekszárdi AntonHimel. A két utóbbi a pécsi céh saját nevelésű ifjú mestere volt, egyedül Aszalayszerepelt még a budai mézeskalácsos céh jegyzőkönyvében: inasként a kanizsaiJohann Starchinchich-nél szabadult 1830-ban. Aszalay és Himel mesterekről nemis tudtunk meg többet. A kaposvári Csida mester – akinek nevét, mint fentebb láttuk,többféleképp írták – öt inas felszabadítását jelentette be 1860-ig, és alighanemrokona volt a szintén különbözőképpen leírt Csida György, aki 1857-től 1872-igszerepelt a jegyzőkönyvekben, két inassal; Mohácson és valószínűleg Bátaszékentevékenykedett; az ipartestületi iratokban 1876-ban bátaszéki özvegy CsidaGyörgyné szerepelt.407