Tanulmányok a kézműipar történetéből

végzi Szűcs Imre. A számítógépes feldolgozás munkájában konzultációs kapcsolatbanállunk Benda Gyulával és Granasztói Péterrel.Kérdés, hogy az 1854-1860 közötti leltárakból hány kovács és bognár inventáriumés Haláleset Fölvétele dokumentum került elő, ezeket lehet-e, hogyan lehetértelmezni. A jelzett időszakból 8 Haláleset Fölvétele és/vagy leltár készült elhaltkovácsról, kovácsfeleségről, egy bognárról. (Az 1. számú melléklet az iratok főbbadatait tartalmazza.) A 8 leltárból azokat tárgyalom részletesebben, amelyek máskiegészítő forrásokkal együtt az elhalt kovács életkörülményeiről, családjáról, aszakma gyakorlásáról értékelhető adatokat tartalmaznak.Az egyetlen leltár, amelybe szerszámokat vettek fel, Szalkai Szabó György1859-ben 63 évesen elhunyt kovács halála után készült. Nézzük meg először azelhalt családi helyzetét! Első feleségétől született öt gyermekéből négy nagykorú.A legidősebb fia szintén iparos, Csongrádon élő, 38 éves órás. Két lánya férjezett.(A férjek foglalkozását nem tudjuk.) A legfiatalabb nagykorú fia katona. Az ötödikgyermek egy kiskorú, 16 éves lány. Második felesége 9 évestől fél évesig 5 gyermeketszült. Az idős iparos családi helyzete a leltárakhoz kapcsoltan HalálesetFölvétele című dokumentum alapján a maga korában is rendhagyónak számított.Az apa ingatlan vagyonából halála előtt vagy a halála utáni hetekben eladtáka szőlőt. (A haláleset és a leltár felvétele között 28 nap telt el.). Ugyanis a leltárbabejegyzetten Fekete István szőlő árában 336 forinttal tartozott. Körülbelül 1 holdszőlő ért ennyit. Az ingatlan vagyon következő két tétele egy ház 840 forintra ésegy házrész Bökény 20 forintra értékelve. Az ingó vagyon néhány bútordarabból,boros edényekből és a kovácsműhely néhány berendezéséből állt. A szőlőt máreladták, a jó állapotú boros edényeket, hordókat, kádakat még nem adták el, illetvetöbbségük még megvolt. A tulajdonlás teljességében hasonló átmeneti helyzetrekövetkeztethetünk a kovácsszerszámok alapján is. Ezek 11 tételt jelentenek, és 22forint 3 krajcárra becsülték őket. (Lásd a 2. számú mellékletet!) A műhelyből alegfontosabb berendezések, fuvó (fújtató), kétfajta üllő, sutu (satu) és néhány szerszám,fogók, reszelők és fúrók voltak még meg. Egy baltát kivéve mind jóállapotú.Végül összegezve a számunkra legfontosabbakat, Szalkai Szabó Györgyleltára tükrözi a mezővárosi iparosoknak azt a törekvését, hogy öregkori megélhetésüket,biztonságukat kis földtulajdonnal igyekeztek biztosítani. A legidősebb fiúmestersége (órás), amely apjáénál (kovács) szellemileg igényesebb, tisztább, polgáriasultabbipart jelentett. Tehát a fiú apjához képest a társadalmi-foglalkozási ranglétránelőbbre lépett.A Csongrád járáshoz tartozó, Farkas Péter nevű, Síróhegyen élő, 1860-ban58 évesen elhunyt kovácsmester halála után készült iratok is bővebb elemzést érdemelnek.Kérdés, hogy egy mezőváros körzetéhez tartozó községben, falubanelhunyt kovács iratai mit mondanak a mesterség műveléséről, a családi, anyagi,társadalmi helyzetéről.Legelőször idézem az elhunyt nagykorú gyermekeinek adatait szószerint:"1ső Farkas György kovács 32 éves mindszenti tömörkényi szállásokon lakik 2ikFarkas János 27 éves kovács lakik Pesten 3ik Farkas Ferentz 25 éves kerékgyártótartózkodnak Csongorádon 4ik Farkas Mihály 22 éves béres Mindszenten 5ik Far-68