Tanulmányok a kézműipar történetéből

még abból az időszakból valók, amikor helyneveket nem, vagy csak ritkán írtak amesterek neve mellé.mxlvMADAS 1978, 368.mxlviCSERKUTI 1915. 4. Ezúton köszönöm meg dr. Tegzes Ferenc pécsi levéltáros segítségét,aki erre az adatra felhívta figyelmemet.mxlviiA kutatás nehézségeit is jelzi, hogy hasonló nevu pécsváradi mesterről tudunk a pécsicipész (német varga) céhben: 1783-ban Franz Grünstütl mint "Landmeister" lépett bea céhbe; valószínűleg ugyanezt a mestert (Franciscus Gruensteidl) alsó-ausztiai származásúpécsváradi vargaként említi másik forrásunk. BML IX. 19.2.; SZÉCHÉNYI1785-86. II. f. 142v.mxlviii BFL IX.3.2.mxlix MADAS 1978, 368.mlLd. a 3. sz. mellékletet; vö. a 63. sz. jegyzettel is.mliBFL IX. 3. Még további Utsuluts nevűek fordulnak elő a a budai mézeskalácsos céhjegyzőkönyveiben, különböző írással: Gotthard Utsuluts inasként felszabadult 1795-ben Andocson Mathias Koppitsch mesternél; Joseph Utsulut 1823-ban apjánál,Gotthardnál Szebenben; mint láttuk, Gotthard Utsulut-ot, majd bizonyos FranzFridrich Utsulut,-őt szebeni mesterekként említik (1813., 1816., 1823., 1839.),Szebennek mézeskalácsosai 1839-ben változatlanul a budai céhbe tartoztak; végülhelynév megjelölése nélkül olvasható Fridrich Utschulut (mester, 1845) és egy másikFranz Fridrich Utschuluth (inas, 1852) neve.mliiMADAS 1978, 615. Ld. a 3. mellékletet .mliiiBML IX. 11. Vö. a 2. sz. melléklettel is: 1835-ben még Utsulutsné, mint özvegymesterné szabadított fel egy nála tanuló inast.mlivBFL IX. 3. 2. A budai mézeskalácsos céh inasfelszabadító jegyzőkönyvében először1744-ben fordul elő – helynév nélkül – ez a vezetéknév: egy bizonyos Mathias Bauerinas szabadult fel.mlvMADAS 1978, 368. Ld. a 3. sz. mellékletet.mlviBFL IX. 3. 2.mlviiLd. a 72. sz. jegyzetetmlviiiBFL IX. 3.mlixBML IX. 11. Ld. a 2. sz. melléklet vidéki mesterekről szóló részét is.mlxMADAS 1978, 335., 365., 368. 567. Ld. a 3. sz. mellékletet.mlxiA továbbiakban a Baranya Megyei Levéltár céhes iratai közt található, a mézeskalácsosokra(BML IX. 11.) vonatkozó dokumentumok (a mesterfelvételi, azinasszegődtetési és az inasfelszabadítási jegyzőkönyv, valamint a számadáskönyv)alapján ismertetem a céh történetét, helyenként egészítve csak ki más adatokkal. Amesterek nevének írásmódja is ezeket a jegyzőkönyveket követi. Ld. még a 2. mellékletet.mlxiiVolt egy másik Hebenstreit is: Georg, aki a budai céhjegyzőkönyv szerint 1806-banSiklóson szabadult inasként; nem lehetetlen, hogy a két, azonos mesterséget folytatóifjú rokonságban állt egymással, mint ahogy az sem, hogy valahol a keresztnevet elvétették.mlxiiiKÉSMÁRKY 1908. 31.mlxiv Ld. a 121. sz. jegyzetet.mlxvMADAS 1978. 620. Ld. a 3. sz. mellékletet.mlxviLd. a 2. sz. mellékletet.417