Tanulmányok a kézműipar történetéből

feladata – mint fentebb említettük – az áruló helyek kiosztása s a vele összefüggőteendők is.A más céheknél még előforduló tisztséggel, a jegyzőével hivatalosan akönyvkötőknél nem találkozunk. Herepei János ugyan feltételezi, hogy BrewerLőrinc a lőcsei céh jegyzője volt, cmxxxv adatunk azonban erre nincs, nem valószínű,hogy az elnevezést használták. A debrecenieknél a céhmester volt a jegyző, mint aza jegyzőkönyvük alapján ismeretes. Az ülnöki tisztséggel találkoztunk még a sopronikönyvkötőknél, Hochholtzer Christian 1788-ban viselte ezt a tisztséget, közelebbiadatunk azonban erre vonatkozóan nincs. cmxxxviAz önálló könyvkötőcéhekben a mesterek száma változó. Általában már hárommester céhbe szervezkedik. Három mestert találtunk a kassai könyvkötőknél1699-ben, négy budai és pesti könyvkötő szervezkedett az 1720-as években Budán,négy mester – s ebből három könyvkötő – alapította a pesti céhet 1746-ban, s végülaz 1788-ban létrejövő soproni céhben is négy compactorral találkozunk. Az 1705-ben megalakult debreceni céh szintén négy mesterrel indult. Általános törekvés,hogy a megalakult céhek ezeket a létszámokat változtathatatlanoknak igyekeznektekinteni, s ezt a városokkal is elismertetni. Ez azonban a fejlődés törvényszerűségeimiatt is lehetetlen, s legtöbb helyen a városok sem nyugszanak bele, s a XVIII.századtól pedig a helytartótanács szól bele mind erélyesebben. A céhek létszámánakalakulását nem tudjuk pontosan nyomon követni a hiányos adatok miatt, de aszórványadatok is pontosan mutatják a tendenciát. Pesten a városi tanács 1789-benösszeíratja a könyvkereskedőket, könyvnyomdászokat és könyvkötőket; ekkor avárosban hat könyvkötő dolgozik. Ugyanennyi compactort írnak össze az 1792-bena helytartótanács rendeletére készített összeírásban is. cmxxxviiA debreceni könyvkötők száma 1705-ben ötre nő. Ez a XVIII. század végéremegkétszereződik. 1810-ben a debreceni nagytemplom építésére adakozást tartanak,amelyet mindenki aláír, itt szintén 10 könyvkötő neve szerepel. Még 1829-benis 10 a mesterek száma, 1835-ben viszont 12, 1837-ben pedig 13 mester dolgozik.Ez a szám néhány év múlva azonban lényegesen csökken, 1840-ben csak 9 mesterdolgozik. cmxxxviii Ha pontos adatokat nem is tudunk, az országos jelenségnek tekinthető,hogy kb. a XIX. század 30-as éveiig a könyvkötők száma két-háromszorosáranő, akkor azonban stagnálás következik be. Ez a jelenség azzal magyarázható,hogy a céhek minden lehető eszközzel igyekeznek megakadályozni az újabb mesterekbejutását, s ezzel ugyanakkor a kontárok számát növelik. A XIX. századra –minden iparágban és országosan – nagyon megnőtt a kontárok száma, akik márnem fértek be a céhekbe, s a céhkeretek szűkek voltak az ipar további fejlődéséhez.A kontárkérdés a céheknek már fennállásuk óta komoly problémákat okozott.A könyvkötőknél erre a legpregnánsabb bizonyíték a debreceniek céhszabályzata,amelynek jelentős része a kontárokkal, vagy mint ők nevezték a ,,himplér”-ekkel foglalkozik. Abban a városban, ahol céh működik, céhen kívüli mester nemdolgozhat. Ha azonban valaki mégis megteszi, és a céh tudomására jut, attól összesszerszámát és kész munkáit elkobozzák. Kikötik, hogy aki a könyvkötő mesterségetnem tanulta, ne árulhasson sehol az országban sem könyvet, sem papírost stb. Aszabálytalankodók ellen a magistrátus segítségével lépnek fel. A céh igyekszik372