Tanulmányok a kézműipar történetéből

7879 forint.) A vele egy házban lakó, nagykorú nős fia, Farkas László lehetett atényleges gazdálkodó. Az apa kiskorú gyermekei közül Farkas József nevű 19 évesfiát ekkor Hódmezővásárhelyen vándorló kovácslegényként, Györgyöt 12 évesiskolásként jegyezték be.Magától értetődő lehetett, hogy az elsőszülött fiú az idősödő, választmányitagként tevékenykedő apától átvette a szőlőbirtok művelését. Ugyanakkor az apafelmérhette, hogy birtoka nagysága mellett a kor színvonalán fiatalabb fia(i) anyagitársadalmi helyzetét iparosként alapozhatja meg. Az apa után másfél évvel elhaltkovácslegény fiú Haláleset Fölvételében 14 éves öccsét, Györgyöt már kéményseprőinasként írták be. A legkisebb fiú a bátyjáénál könnyebb és a városias közegbenúj mesterséget tanult.A Farkas család tagjai nemcsak a társadalmi-foglalkozási térben mozogtakrugalmasan, hanem földrajzilag is. Az a tény, hogy az egész fiatal segéd apja halálakormég Hódmezővásárhelyen vándorol, természetes. De az, hogy az apa, FarkasMihály nőtestvére, Viktor (a Viktória nevet használták így) Kecskeméten, TörökLászlónál volt férjnél – az adott időszakban gazdacsaládban az ilyen távolra kötöttházasság a korabeli iratok szerint – kivételnek számított.Két azonos foglalkozással jelölt, de különböző anyagi helyzetű családfőeltérő starthelyzetet biztosíthatott utódainak az iparosként induláshoz. Erre XIX.század közepi adatunk van. Futó Kovács Mátyás gazdálkodó halálakor CsányiIstván nevű 15 éves bognárinas unokájára 1500 forint jut az örökségből. (F. K. M.leltáráról később lesz szó.) Farkas József kovácslegény apja után 437 forintot örökölt,illetve örökölt volna, ha fiatalon meg nem hal. A két összeg kezdő iparosnakinduló tőkeként eltérő indulóhelyzetet jelentett. Az előbbi összegből, 1500 forintbólkisebb házat és műhely berendezését is meg lehetett venni. (A leltárak becsültárai alapján következtetve.) Az utóbbi összeg mindkettőre nem lett volna elég.Sajnos az utóbbi példa jelzi az általános helyzetet. Az iparosok jelentős része minimálistőkével vagy tőke nélkül indult.Csongrádra iparosok közelebbi és távolabbi vidékekről a múlt században (is)érkeztek. A XIX. század elején települt iparosokra, kovácsokra és bognárokra példaa Csókfalváról érkezett Piroska család. (A család származási helyét a családszóbeli emlékezete tartja számon napjainkig.) 1828-ban Piroska Ferenc kovácsotírják össze családfőként. 1858-ban, 30 év múlva Piroska János bognármesterrőltudjuk meg, hogy 24 évesen Piroska Ferenc és Pálfi Anna fiaként, Gresó Erzsébetférjeként 24 évesen hunyt el. (Haláleset Fölvétele ny. sz. 3391/1858.) Az irat szerintvagyontalanul halt el. Jogosan feltételezhetjük, hogy a fiú apja támogatásávalindult önálló iparosként. Ezt a vagyont az apa magának tarthatta, nem engedte fialeltáraként felvenni. Majd az 1889-es iparos összeírásban Piroska Antal kovácsszerepel 25. sorszámon. A jelzett források a XIX. század folyamán a családnakhárom egymást követő generációja 1-1 iparos, kovács és bognár képviselőjérőladnak hírt. A család meghatározó alakjai a XIX. század végétől már értelmiségiekés művészek.70