Tanulmányok a kézműipar történetéből

li szabók ellen (az céhhez nem tartják magokat), s privilégiumuk értelmében büntetéstkívánnak rájuk kiszabni. lxxxiAz 1634-es városi limitatio a szabók legjellegzetesebb termékeit, ugyanakkora mezővárosi viselet legjellemzőbb darabjait is felsorolja. A legértékesebb férfikabátért, a „scarlat avagy gránát” dolmányért, ha hosszúnak varrják és bagaziávalbélelik, a szabómesterek 1 forint 25 dénárt kérhetnek, a hozzá való nadrágért 45dénárt. A zsinóros felsőruháért skarlátból vagy gránátból 1 forint jár nekik, míg egybagaziával bélelt „garasia” dolmány megvarrása 25 dénár, posztóval bélelve 50dénár. „Keszniczer” dolmányt 40 dénárért, nadrágot 26 dénárért vállalhatnak el aszabók. lxxxii A késő reneszánsz ízlésű zsinóros ruha divatja magyarázhatja a gombkötőkmiskolci működését is, akik ezeket a díszes zsinórokat, zsinóros gombokatfonták. Mesterségük a főúri viselethez is elengedhetetlen volt, Miskolc egyik legnevezetesebbcsaládjának őse, a bíróságot is viselt Gombos Pál 1560-ban nemességetszerez, s a diósgyőri urak szervitoraként is ismert. lxxxiii A diósgyőri földesurak,Nyáry Borbála és Nyáry István 1667-ben Gombkötő Andrásnak azzal az indoklássaladnak inscriptiot, vagyis járadékmentességet az újvárosi Boldogasszony utcábanlévő Balassa Péter-féle pusztára 200 forintért, mert 9 évig szolgálta hűségesena földesurakat, az adománnyal „mesterségével való kedvünk keresését” jutalmazvánmeg. lxxxiv A gömbkötők céhhé alakulása a korszak végén meg is történt, 1702-ben a kassai gombkötő céh artikulusainak átvételével a függő pecsétes privilégiumotKassa város adta ki nekik. A kiváltság a céhbe beválasztott legényeknek aszokásos lakomaadási kötelezettségeket írja elő a felvételkor és egy évvel utána is,inasnak pedig az állhat, aki 48 dénárt és lakomát fizet, akit az inasból legénnyészabadítanak fel, annak 2 pint bort és két fogásos ebédet kell adnia. lxxxvA miskolci szabók között az említett 1643-as árszabás külön emlékezik megaz egyszerű, falusias viseleteket gyártó a szűrszabókról, akik juhásznak való hosszúszűrt (1 forint 60 dénár) vagy rövid, fertály híján két singes leányszűrt (1 forint 40dénár) esetleg még rövidebb, másfél singes szűrt készítenek. A század másodikfelére nem változik a szűrszabók limitatiója, sőt a nagy szűr ekkor 1 forint 40 dénár.A szűrszabók készítik az egyéb abaposztó ruhákat is, bélelt vagy félig béleltdolmányt (3 és 2 forint 50), másfél singes nadrágot, egy „cifrázás nélkül való abasalavardinak” az ára 75 pénz. A szűr, abaposztó a város paraszti népességénekviselete volt, 1691-ben Szar Pál ménespásztor conventiójába a város is egy végabát adott ruházatra, valamit egy szűrt, három pár csizmát, két bokor fehér ruhát ésegy fekete süveget. lxxxviAz 1683-ban hozott vármegyei limitatio ugyancsak megkülönbözteti a finomés kevésbé értékes posztók varrását, a dolmányt a skarláton és gránáton kívül angliaiés fajlondis posztóból, valamint remek és septuh posztóból is varrhatják, deabából is dolgoznak a miskolci szabók. A vármegyei limitatio a férfiruhákon kívülaz asszonyi viselet készítéséről is megemlékezik, de ezeket a limitatióba nem tudjabefoglalni. „Az mi az asszonyemberek részérűl való köntösöknek csináltatását ésváltságát illeti, minthogy sok közülük különb-különbféle cifrázásokkal kívánják, azolyaténok alkudjanak az szabómester-emberekkel érdemek szerint, úgy mindazál-37