Tanulmányok a kézműipar történetéből

Az 1. képen látható nagybőgő- és csellószorítók famenetesek. A nagybőgőprésbefogóképessége 250 mm, míg a gordonka-szorítók 200 mm-es csavarhosszal készültek.Hasonló famenetes prések szinte minden műhelyben megtalálhatók ma is.Használatuk rendszeres tisztítást és karbantartást igényel. Meleg vízzel kell eltávolítaniaz orsóra, de különösen a homlokpofára száradt enyvet, mert az utóbbi a lakksérüléséhez vezethetne. A menetet tisztítás után száraz szappannal, vagy viasszalkell bedörzsölni, hogy könnyedén mozogjon a pofák meneteiben. Munkájára kényesebbmester a pofákra parafa lapokat ragasztott. Ezzel a nyomás a ragasztottfelületen egyenletesebben oszlott el, s a lakk sem sérülhetett. A szerző gyűjteményébenvan egy hasonló elven készült, de négyorsós csellószorító, mely a gordonkateljes alsó kávaívének préselésére alkalmas. Ez egy hatdarabos készlet egyetlenMagyarországon maradt darabja. Készíttetője Molnár Zoltán festőművész.Wetzl Nándor bajai hangszerkészítő tíz darabos készlettel a cselló teljes ívétegyidejűleg szoríthatta le. A faorsók helyett menetes fémrudakat használt, egyikoldalon anyacsavarral, a másikon szárnyas anyával. Előbbivel ragasztás előtt lehetetta kávaméretet beállítani, a szárnyascsavar a tulajdonképpeni préselésre szolgált.A famenetes szorító másik változatát 2. képünkön mutatjuk be.A hegedű tőke feletti felválásához használt szorító méretének érzékeltetésére helyeztükegy készülő hegedű hátlapjára. Itt mondunk köszönetet Wilhelm Brücknererfurti hegedűkészítőnek, hogy felmenő rokonaitól származó szerszámai fényképezésétmegengedte. Üknagyapja, Brückner Nándor magyar hangszerész volt a múltszázad első felében. Sajnos nincs adatunk arra, hogy a hangszerészdinasztia melyiktagjától származik a szorító és a későbbiekben bemutatandó gyalu. Viszont nemzárható ki a magyarországi eredet sem.Egyszerűbb eszközöket is találunk a szerző gyűjteményében. Az ácskapocsformára kifűrészelt, vagy kifaragott prés két változatban készült. Ha a párhuzamosankivágott alapidomot használták, ékekkel nagyobb felületet lehetett leszorítani.A befelé szűkülő idomot ék nélkül, egyszerűen rátolással helyezték fel.Birtokunkban van ilyen csellóhoz és nagybőgőhöz is megfelelő méretben.Néhány a lakk kímélésére nyersbőrrel borított. A modern szorító fémorsóval ésműanyag pofával készül. A fémmenetes megoldás finomabb szorítási erőszabályozástenged meg, a műanyag taszítja az enyvet. A hegedű íveinek megfelelően háromfélekészül Mittenwaldban.Nagyobb felválás esetén, vagy bontás után – mely legtöbbször a fedél, ritkána hátlap levételét jelenti – hatrészes szorító sorozatot használunk. Ez is fémmenettelkészült, mely alul rögzített. Műanyag betétje rugalmas és enyvtaszító.A századfordulón készült a szép megmunkálású két famenetes szorító, melylyelnéhai Molnár Zoltán készítette hegedűit és brácsáját. (3. kép) A bontás szükségességénekegyik oka a gerenda felválása. Szerencsére viszonylag ritkán fordul elő.A visszaragasztáshoz régen egyszerű ruhacsipeszt használtak ( 4. kép).A gerendaragasztás kapcsán kell megemlíteni, hogy magyar gyakorlatunkbannagyon sok laikus – hogy csúnyább szóval ne illessem őket – nyúl tiszteletre-288