Tanulmányok a kézműipar történetéből

tésztát fa kavaróteknőben kavarják be, törőpadon (brechpad) gyúrják, a táblánaknevezett munkaasztalon változatos formakincsű negatív vésetű fa formába, ütőfábanyomkodják bele, majd a kiszedhető polcokkal ellátott "gárb"-on pihentetik. Ismeretes,hogy a mézeskalácsosság szókincsének jelentős része német eredetű. Különbözősütőalkalmatosságokban, speciális kemencében, vagy néhol még boglyakemencében,nagy tepsikben lángoló tűz mellett sütik, más helyen több sütőterű ún.cukrászkemencét használnak.2. A cukorsziruppal készült ún. ejzolt tésztákat szintén kemencében sütik,formázásuk fémszaggatókkal történik, s az ütőfába nyomkodott, hagyományosabbmézeshez is használhattak egyébként szaggatókat. Ezeket a tésztákat sütés utánételfestékkel pirosra festik, majd színes masszával (ejz) díszítik; legjellegzetesebbdarabjaik a piros alapon többszínű tükrös szívek. Voltak "biléttel", ráragasztott kisképpel, sőt, a kép alatt 2 vagy 4 soros verssel készült szívek – hasonlókat németnyelvterületről is ismerünk -; amelyeken a versek mondanivalója rendszerint aképekkel volt kapcsolatban. A versezetek egyébként elég változatosak, még igényesebbis akadt közöttük, pl. Csokonai Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz c.művének "változata".3. Fűszeres, erősen ízesített, különböző alakú – legtöbbször lapított félgömbforma– nagy tömegben gyártott tészták is kikerültek a mesterek keze alól. A kereksüteményt puszedlinek, a hosszúkást stanglinak nevezték.A mézeskalácsos a tészták mellett a sonkolyosan vásárolt mézből viaszt isnyert, s ebből a viaszból készített viaszgyertyát, valamint offereket – ilyet mégDebrecen, “a kálvinista Róma” mézeskalácsosai is csináltak, hiszen a máriapócsibúcsún árusítani akartak. Kelendő cikk volt ugyancsak vásárban, búcsúban a méhsörvagy mézsör.A mézeskalács kialakításához és díszítéséhez használt formákat, ütőfákatMagyarországon maguk a mesterek vagy segédeik faragták. Beliczay Imre pestimézeskalácsos a névszerint is ismert formafaragók egyike volt, s hosszú működésesorán ő lett az egyik legtermékenyebb és legjobban elismert. mxiii Németországbanfaragó specialisták végezték ezt a munkát. Nálunk is előfordultak kivételek: a XIX.század elejéről ismert egy nyitrai ütőfa, amelyet Prixner Gottfried nevű pesti rézmetszőfaragott, Szentpéteri József ötvös szintén készített ilyet fiatalkorában mxiv .A mézeskalácsütőfa faragására a legalkalmasabb a síma körtefa, gyakori adiófa, előfordulnak egyéb fafajták is; a faragószerszámok U és V alakú vésők, kaparók,árak, "cikling", fakalapács. A faragás menete a következő: 4-10 cm vastagsíma deszkán vésőkkel kijelölték a rajz kontúrjait és 2-3 cm mélységig kiemelték afát. A felületet ismét kisimították, belerajzolták a részleteket, majd előbb nagyolva,később finomítva belevésték a mintát. A kész ütőfát a végén olajjal végigsimították.A faragás értéke attól függ, minél gazdagabb mélységrétegekben, minél aprólékosabbés minél változatosabb díszítőmotívumokban mxv . Az ún. “horror vacui”elve érvényesül ezeknél a faragásoknál, pl. a huszár ruhája, nyeregtakarója, lova, aló lába alatti füves terület, a szíveknél a párt körülvevő növényornamentika vagy azolaszkorsóból vagy szívből kinövő, szerteágazó leveles ágak, gránátalmák, rózsák,396