Tanulmányok a kézműipar történetéből

a tőkés fejlődést akadályozó tényezők. Az előbbieket igazolják azok a számadatok,amelyek a magyarországi serházak számára vonatkoznak.Serfőzőházak száma Magyarországon (1851–1895)Év Üzemek száma Termelt mennyiség1851 cccxli 773 384000 hl1860 cccxlii 458 524844 hl1869 cccxliii 291 513885 hl1880 cccxliv 142 427000 hl1895 cccxlv 108 1500000 hlA fentiekből leszűrhető, hogy 1851 után kezd csökkeni a serházak száma. Az1851-ben fennálló 773 műhely már mindenképpen kevesebb, mint az 1848-as forradalomelőtti évek 800-ra becsült üzemeinek a száma. A forradalom és szabadságharcutáni csökkenést bizonyosan befolyásolta, hogy a Bach korszak kezdetén,1850-ben a sörfőzést is állami adózás alá vették, cccxlvi mint például a szivargyártást.Az üzemek számának látványos csökkenése következett be 1870-ig, amikorra ahagyományos kis serfőző műhelyek 6o %-a megszűnt. Valószínű szükség volt egyideig a hazai hitelintézetek kiépüléséig, a kis serházakra is. 1862-től számíthatjukMagyarországon a nagyipari sörgyártás kezdetét, amikor felépült Dréher Antalsörgyára, s ettől kezdve a sörfőzés kilépett a manufaktúraipar köréből. Négy évtizedelteltével az üzemek száma egyhetedére esett vissza a söripar koncentrálódásakövetkeztében, míg közben a termelés megnégyszereződött. 1895-ben az összesMagyarországon előállított sörnek a kétharmadát 5 pesti sörgyár termelte, azaz akorábbi népes számú, kis kapacitású sörházak helyét átvette véglegesen a nagyiparisörgyártás. Ezen kívül: Kassa, Kőszeg, Nagykanizsa, Nagyszentmiklós, Nagyvárad,Nyitra, Pécs, Pozsony, Sopron és Turócszentmárton évi 4-5000 hl-t termelőüzemei voltak jelentősek. A hazai sörgyártó iparnak a fővárosba történő koncentrálódásátnagyban segítette a Budapest körüli agglomeráció, mint potenciális nagyfogyasztópiac létrejötte.A XIX. század végén létező sörgyáraink növekvő termelése ellenére, hazánkbana pálinka- és a borfogyasztás maradt jellemző. A sört inkább a városi polgárilakosság fogyasztotta. Jellemző, hogy a XIX–XX. század fordulóján Belgiumban213, Németországban 120, Ausztria-Magyarországon 42 liter s ezen belül Magyarországonmindössze 7 liter volt, az egy főre jutó sörfogyasztás. Ezzel a menynyiséggelutolsó helyen állt Európában Oroszországgal együtt Magyarország. cccxlviiAz 1920-as években még 7 liter, az 1930-as években 10 liter, s az 1970-es évekbenviszont 40 liter volt az egy főre jutó hazai sörfogyasztás. cccxlviii Ez pedig egy kicsitsok, de azt, hogy hol a határ, egy valamire való sörivónak, azt már megírta RobertBurns skót költő A jó sör, ó c. versében:A jó sör, ó, jön is, megy is.121