A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

4. A FIZIKATANÍTÁS TUDOMÁNYELMÉLETI
HÁTTERE
RADNÓTI KATALIN
A pedagógia tudománya a filozófiai tudományok közé tartozik. A bevezetőben
említett pedagógiai megfontolások alapjait minden esetben az adott kor filozófiájában
kerestük. A konstruktivista pedagógia, melyet magunkénak vallunk, egyik tudományos
forrásának tekinthető a modern tudományfilozófia.
Az utóbbi évtizedekben változások történtek a tudományfilozófia területén. Közös
az új megközelítésekben az ismeretszerzés elméletirányítottságának hangsúlyozása.
A fizika oktatása során a gyermeki világképből kiindulva a tanárnak úgy kell
megszerveznie a tanulási folyamatot, hogy a tanuló a tudományokkal kapcsolatos
korszerű szemléletet tehesse magáévá. Ehhez nyújt segítséget, ha röviden összefoglaljuk
azokat az elképzeléseket, amelyek szerint az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek
látják a tudomány történetét, az új tudományos eredmények megszületését, és azok
fogadtatását.
4.1. A tudományelméletek átalakulása a 20.
században és az átalakulás hatása a fizika
tanítására
Napjainkban a laikusok, de még a szakemberek többsége is lényegében egy
induktív empirista meghatározottságú képpel rendelkezik a tudományos folyamatok
magyarázatát tekintve. Ez azt jelenti, hogy az emberek többsége szerint a tudományos
felismerések mindegyike tapasztalatokon – kísérleteken, méréseken, megfigyeléseken –
alapszik, minden tudományos ismeretünk ilyenekre vezethető vissza. Sokan e tételt
megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartják. Egy fizikatanárnak tudnia kell, hogy ez az
induktív – empirista tudománykép nem az egyetlen tudományelméleti megközelítés, s
éppen a 20. században, annak utolsó harmadában formálódtak meg olyan elképzelések,
amelyek bizonyos értelemben az ellenkezőjét állítják az eképpen foglaltaknak. A kérdés
vizsgálata azért jelentős, mert nem mindegy, hogy tanítványainknak milyen elméleti
keretben magyarázzuk a fizikatörténet eseményeit, nem mindegy, milyen logika szerint
tárjuk eléjük a fizikai kutatás folyamatait. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy
tanítványaink milyen alapvető képet szerezhetnek a fizikai megismerés folyamatáról.
Az említett, a 20. században bekövetkezett változás lényege az volt, hogy a
tudományelméletben széleskörűen elfogadottá vált a tudományos fejlődés
elméletközpontú megközelítése. Vagyis az új elképzelések szerint a tudományos
100