A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

kritikának vetik alá, s általában időben korrigálják. Az áltudomány visszautasít minden
bírálatot és képtelen az önkorrekcióra. Az igazság rettenthetetlen bajnoka szerepében
tetszeleg. A meghökkentés általános vágya motiválja. Oksági viszonyt vél felfedezni
véletlenszerű kapcsolatok esetében. Az analógiák fontosak a tudományos
megismerésben, de nem szabad ezeket sem túlhajtani. A magyarázatok látszólagos
egyszerűsége is jellemzője az áltudományos gondolkodásnak.
Sokak szerint a tudomány és áltudomány megkülönböztetésének döntő mozzanata a
kísérleti ellenőrzés. Beck Mihály (1978) szerint a megfelelő ellenőrző kísérlet nélkül
egyetlen eredményt sem lehet elfogadni. A mérések hibáival is tisztában kell lenni, és a
hibahatáron belüli különbségeknek nem szabad jelentőséget tulajdonítani. A mérési
eredményeknek legyen fizikai jelentése. Sokszor a statisztikai kezelés hibája, hogy
kevés számú adatból próbálnak meg minden tekintetben érvényes megállapításokat
tenni. A tudományos megismerésben mindig nagy szerepe van az intuíciónak. Ezt
azonban mindig a bizonyítás művelete kell, hogy kövesse. Mint láttuk korábban, az
empiria, a kísérletek a korszerű tudományelméleti elképzelések szerint nem játszanak
döntő szerepet a tudományban, nem kiindulópontjai a kutatásnak. Ezért a tudomány és
áltudomány között az ellenőrző kísérletek segítségével határvonalat húzni akaró
szemlélet – bár fontos részmozzanatot jelöl meg – nem lehet a végső megoldás.
Rendkívül hasznosak lehetnek számunkra olyan új elméletek is, amelyeknek szinte alig
van empirikus alátámasztásuk, és sok megfigyeléssel alátámasztott elméletek is (pl.
ufók) lehetnek áltudományosak.
Véleményünk szerint talán nem is helyes kifejezés az, hogy áltudomány, hiszen
nem lehet különválasztani a tudománytól, sem módszerei, sem eredményei tekintetében,
némileg ellentmondva ezzel néhány általunk idézett szaktekintélynek. Inkább olyan
jelenségnek lehet tekinteni, mint a tudás hiánya, félreértése, illetve tudományos csalás,
mint eredmények „szándékos” meghamisítása, nem megfelelő kiértékelési módszer
választása adatsorok esetében stb. Ugyanakkor nehéz a tények, a kísérleti eredmények
megítélése is. Itt a megismételhetőség lehet egyfajta kritérium. Azonban ne felejtsük el,
hogy minden kísérletet, mérést, megfigyelést elméleti keretben hajtunk végre! Így
legfeljebb arról beszélhetünk, hogy egy adott jelenség azonos körülmények között
azonos módon megy végbe. Az interpretálás viszont már elméletfüggő. Az elmondottak
alapján próbálkozzunk meg valamilyen „munkadefiníciót” alkotni arról, hogy mit
tekinthetünk tudásnak, tudománynak, illetve áltudománynak, megtartva ez utóbbi
kifejezést széleskörű használata miatt:
Tudásnak tekinthető az ősember, egyes primitív törzsek stb. által felhalmozott tudás,
olyan szervezett ismeretrendszer, amely a mindennapi életük során adaptívnak
bizonyult. Nem tudományos értekezések formájában lettek előterjesztve, hanem
nemegyszer hiedelmek, vallási szertartások, mesék képében, mitologikus köntösben
jelentek meg. Hasznos tudásnak számítottak a babiloniak csillagászati ismeretei,
amelyek alapján felosztották az évet, bevezették a hónap, óra, perc stb. fogalmakat,
amelyek ősi eredetére utal az is, hogy egymáshoz való viszonyuk nem a tízes
számrendszer használatát tükrözi. Fontos volt a Nílus áradásának ismerete, a nap- és
holdfogyatkozások idejének, a különböző csillagok, illetve bolygók pályájának előre
való kiszámítása. (Ezen ismeretek rendszere akár az ókori emberek kinematikájának is
nevezhető.)
113