A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

Tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy igyekezzenek egy olvasó, egy másik ember
szemével látni azt, amit leírnak. Megint nem az a fontos, hogy a feladatok, problémák
megoldásainak közlésére kialakult valamelyik algoritmizált formát a gyerekek
betanulják, hanem az, hogy a leírás valóban logikus, az olvasó számára érthető legyen.
Ha ennek a célnak rendeljük alá a tanítást, akkor lehet jól kialakított, elterjedt
szabályokat megtanítani a gyerekeknek, nem abszolutizálva természetesen azokat (pl. az
adatok közlésének módja, a mértékegységek használata, az egyes elemek elhelyezése, a
részeredmények és a végleges eredmények kezelése, a szöveges válasz adásának
szükségessége, stb.).
Tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy amikor úgy gondolják, megtalálták a
megoldást, még egyszer olvassák el a problémát, a feladatot, s ellenőrizzék, hogy
ténylegesen tudnak-e válaszolni az összes feltett kérdésre. Gyakori hiba, hogy egy
komplexebb kérdésfeltevés esetén a tanulók csak részleges választ adnak.
7.4.5. Milyen problémákat használjunk? Követelmények és
típusok
Milyen követelményeket fogalmazhatunk meg a fizika tanítása során alkalmazható,
probléma jellegű feladatokkal kapcsolatban? A szakmódszertani szakirodalomban
szokás szigorú követelményként szabni a feladat lehető legvilágosabb, lehető
legérthetőbb, legegyszerűbb megfogalmazását, az adatok teljes körű megadását és a
fölösleges adatok közlésének elkerülését. Mi nem akarunk ilyen követelményeket
megfogalmazni. A valós élet problémái nem ilyenek, s ha csak ilyenekkel foglalkozunk,
akkor nem tudjuk modellezni azokat a szituációkat, amelyekbe tanítványaink majd
ténylegesen kerülnek. A valós kontextusokban felmerülő problémák általában
kezdetben hiányosak, nem jól strukturáltak, nem kellően explicitek, az adatok köre nem
teljes, és számos irreleváns, a végleges megoldásban majd szükségtelennek bizonyuló
információ is adott. A teendőnk inkább az lenne, hogy a gyerekeket tanítsuk meg már a
feladatok, a problémák megfogalmazására is. Ez persze történhet fokozatosan, nyilván
nem jó stratégia már az első tanórán a lehető leggyengébben strukturált problémát a
gyerekek elé tárni. De igenis lassan szoktassuk őket hozzá ahhoz, hogy maguk
fogalmazzák meg, maguk pontosítsák a problémákat, szűrjék ki az irreleváns
információkat, s adjanak meg maguk értelmes adatokat, ha éppen erre van szükség.
Kérdés, vajon adhatunk-e olyan feladatot, problémát, ami eleve hibás, pl.
értelmetlen, lehetetlen adatok vannak benne. Az ilyen feladatmegfogalmazásokkal már
óvatosabban érdemes bánni, de ezeket sem zárhatjuk ki teljesen. Ismét az az érvünk,
mint fentebb: az élet produkál ilyen helyzeteket, s nekünk a problémamegoldás során
gondolni kell arra is, hogy elképzelhető, esetleg maga a probléma nem jól lett
megfogalmazva. Ha komolyan vesszük, hogy a gyerekeknek saját maguknak kellene
nagyon sok esetben megfogalmazni már magát a problémát is, akkor azt is
természetesnek kell vennünk, hogy a probléma megfogalmazása is kritikusan
(önkritikusan) kezelendő, ez is a problémamegoldás elemi feltétele.
A feladatoknak lehetőleg a gyerekek számára átlátható és érdekes kontextusban
kell megfogalmazódniuk. Itt azonban el kell kerülni két csapdát. A felnőttek számára
konkrét, gyakorlatias kontextusok nem biztos, hogy a gyerekek számára is megfelelők.
192