A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

Ez az új, cselekedtető módszer újfajta tanári magatartást is igényel. Feladata már nem
csak egyszerűen a tanórai magyarázat, hanem a töprengő, gondolkodtató kérdések adása.
Ilyenekre a régebbi időkben csak elvétve került sor.
A századforduló pedagógiai forradalma tehát erőteljesen átformálta a szakemberek
véleményét. Az új felismerés elsősorban abban állt, hogy a diákokat az életre kell
felkészíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a diáknak az iskolában életszerű keretek közt kell
élnie, s nem pedig valamilyen pusztán pedagógiai célzattal megszervezett életidegen
környezetben. Napjainkban ezek a felismerések újra előkerülnek.
A társadalmi megközelítésű programok kidolgozásának igénye egyre általánosabbá vált
a világ nagy részén az utóbbi évtizedekben. Ennek egyik legfontosabb kiváltó oka a
társadalom és a technika kapcsolatának alapvető megváltozásában keresendő. A 20. század
70-es éveiben kezdett el tudatosulni az emberekben az egyre súlyosabbá váló ökológiai
válság, a környezetszennyezés globális hatásrendszere. Tehát az eddigi gyakorlathoz képest
más módon felkészült szakemberekre és állampolgárokra van szükség. A természet és a
társadalom kapcsolatrendszerének gyökeres megváltozása új állampolgári magatartásmódot
követel meg az átlagembertől. A mereven egyoldalú tudománycentrikus felkészítés helyébe
tehát az általános felkészítésnek kell lépnie. Nemzetközi viszonylatban az integrált
programok jelentős arányt képviselnek a fejlesztés alatt álló tantervek közül. A
természettudományos nevelés legújabb tendenciája a 80-as években bontakozott ki. Egyfajta
humanisztikus orientáció jelenik meg a természettudományos nevelésben, mely magára
vállalja az embernek a társadalommal és a természettel szembeni felelős magatartásának
kialakítását is. (Nahalka 1992, 1993)
Az alapelvek legfontosabbjai közé tartoznak a természet egységes egészként való
szemlélése, a változás és alkalmazkodás stratégiájának kialakítása, a személyes és
társadalmi szükségletek felismerése és azok összhangba hozása, a természettudományos
megismerési módszer, a modellalkotás gyakorlása példák sorozatán keresztül. Megértetni
azt, hogy a tudomány társadalmi felhasználása hasznos, de káros következményekhez is
vezethet, kialakítani azt a tudatot, hogy a Föld erőforrásai végesek, elfogadtatni, hogy egy
döntési folyamatban minden kényszert számításba kell venni, és hogy ebben az etikai
megfontolásoknak is szerepe kell legyen.
Az új szemléletű természettudományos oktatásban, mely a leendő állampolgárnak, és
nem a természettudományos vonalon továbbtanuló diáknak szól - és ők vannak többségben -
az élete során felmerülő döntéshelyzetek mérlegeléséhez a társadalmi összefüggéseiben
értelmezett tudomány, az alkalmazási lehetőségek széles köre, a helyi érdekeltségek
bemutatása a fő cél. A tanulók tanulásának tervezése során a tapasztalatszerzésnek, a kutató
eljárások gyakorlásának, amely önálló kísérletezést, irodalmazást, de társadalmi
tevékenységet, gondolkodásmódot is jelent egyben, lényeges szerepe kell legyen. Kapcsolat
építhető ki az informatika területével is. A 21. század embere a különböző tervezési
folyamatok során várhatóan természetes módon nyúl majd az informatikai
eszközrendszerhez.
Az ilyen típusú oktatásban, amely a tudományok fejlődésére, változására épül, egyre
fontosabbá válnak az olyan elemi eljárások, mint a megfigyelés, mérés, kísérlet, modellek
megalkotása, elméletek felállítása, matematikai leírás. Alapvetővé válik egy közös
fogalomkészlet megalkotása, olyan elemekkel mint pl. a kölcsönhatás, az energia, az anyag,
az információ, az anyagszerkezet, a fejlődés, az evolúció, az entrópia stb.
65