A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

s a
hogy: állandó , amit másképp, méréssel vizsgálható módon megfogalmazva a
2
t 2
következőképp írhatunk fel: s s 1 2
....
t
2
1
t
2
2
Mind az utat, mind pedig az időt mérni lehet és így vizsgálni, hogy fennáll-e a kettő
között az előbb matematikailag megfogalmazott arányosság. A mérés közvetlen
végrehajtásánál azonban felmerült egy nehézség, szabadesés esetében túlságosan kicsi
időket kellene mérni. Galilei zseniális ötlete volt az, hogy vett egy kis hajlásszögű lejtőt,
és ezzel - megtartván a jelenség időbeli lefolyásának jellegét - lelassította a szabadesés
folyamatát úgy, hogy a rendelkezésére álló időmérő eszközökkel kellően pontos
méréseket tudott végezni.
Galilei módszere a következőképp foglalható össze:
1. A fogalmak tisztázása (út, idő, sebesség és a gyorsulás fogalmának “megsejtése”).
2. Hipotézisalkotás a jelenség várható lefolyására vonatkozóan (az idő függvényében
egyenletesen változik a sebesség).
3. Hipotéziséből matematikai úton olyan összefüggéseket vezet le, amelyek
s
kísérletileg ellenőrizhetők ( állandó )
2
t
4. Végül kísérleti úton ellenőrzi az elméleti következtetéseket.
Ebből a példából is szépen látszik, hogy Galilei munkamódszere sem tekinthető
induktívnak. Szó sincs arról, hogy „vaktában” méregetett volna utakat és a hozzá tartozó
időket, majd észrevette volna a köztük lévő négyzetes összefüggést. Pont ellenkezőleg. Már
tudta, hogy mit keres, és azt a módszert, azt a kísérleti elrendezést kellett megtalálnia,
amivel azt alátámaszthatja.
4.4. Áltudományos jelenségek
Napjainkban “jobban láthatókká váltak”, mert gyakrabban jelennek meg a
médiákban a különböző áltudományos nézetek. Tanítványainkat meg kell tanítanunk
arra, hogy kritikával kezeljék a tudományos alapokra is hivatkozó állításokat. Az egyik
lehetséges megoldás, ha tudatosítjuk tanítványainkban, hogy milyen kritériumok szerint
vizsgálható egyáltalán egy tudományos elmélet. Rendkívül nehéz elválasztani
egymástól a tudományt és az áltudományt. Nem egy, napjainkban elfogadott
tudományos elméletet minősítettek áltudományosnak keletkezése idejében. (Lakatos
1978) Nagyon nehéz volt elfogadtatni Newton gravitációra vonatkozó elméletét,
Einstein elképzeléseit, stb.
Feyerabend (1978/1998) szerint a tudomány racionálisabb volta nem is igazolható!
A rivális elméletek közti választás nem tekinthető racionális folyamatnak. Nem létezik
tudományos módszer, nincs olyan kizárólagos eljárás, vagy szabályok olyan csoportja,
amelyen minden kutatás alapul!
Popper (1966/1997) hívta fel a figyelmet a kritikai megközelítés fontosságára,
amely segít megülönböztetni a racionális tudományt a babona, ma úgy mondanánk
áltudomány különféle formáitól. Szerinte a tudomány azoknak az igen kevés emberi
tevékenységeknek az egyike – talán az egyetlen -, melyben a tévedéseket rendszeres
112