A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

a szilárd test fogalom azonban a kisgyermekben elvont, nagyon kevés konkrétumhoz
kapcsolódik, nem telített még részismeretekkel, az alkalmazás során tévedések
történnek (amik persze csak számunkra tévedések, a mi tudásunkhoz viszonyítva, hiszen
a gyermek logikusan gondolkodott a saját rendszerében). Ahogy többek között ennek az
elvont szilárd test fogalomnak a felhasználásával a gyermek megismeri a körülötte lévő
világot, úgy válik e fogalma egyre konkrétabbá, egyre gazdagabbá. A megismerés útja
tehát - ezen elképzelés szerint - az absztrakt felől a konkrét felé halad, s nem fordítva.
Ismét egy példa, hogy az új ismeretelméleti megfontolások milyen mélyen érintik a
gyerekek tanulásával, fejlődésével kapcsolatos elképzeléseink alakulását.
5.3.5. A kontextus fontossága
Már korábban is használtuk illusztrációként azt a jelenséget, hogy a gyerekek
gyakran ugyanazt a tudásterületet igénylő kérdésre, problémára a helyzettől függően
nagyon különbözőképpen tudnak reagálni. A híres Piaget kísérletben ha ugyanannyi
vizet öntünk egy keskenyebb és egy szélesebb pohárba, akkor a gyerekek egy része,
különösen a kisebbek hajlamosak azt mondani, hogy abban a pohárban van több víz,
amelyikben az magasabban áll. Tegyünk azonban két azonos keresztmetszetű pohárba a
gyerekek által kedvelt üdítőt, méghozzá az egyikbe kevesebbet. Öntsük át a kevesebbet
egy keskeny pohárba, a többet egy szélesebbe, s legyenek olyanok a viszonyok, hogy a
kevesebb üdítő felszíne legyen magasabban. A legtöbb gyereket nem lehet becsapni, a
szélesebb poharat választja, hogy megigya az üdítőt.
A kedvelt üdítő egy más szituáció, mint a közömbös víz. Más a feladatok
kontextusa. Hogy egy hipotézissel fejezzük ki magunkat: a két esetben valószínűleg más
utakon folyik az agyban az információfeldolgozás. Mint ahogy más utakat jár be az
információ akkor, ha egy iskolai fizika feladatban meg kell mondani, hogy adott erő
adott tömegű testen mekkora gyorsulást hoz létre, s akkor, ha egy fizikaórán túl
egyszerűnek tartott, de legalább egy kicsit életszagú „problémaként” megkérdezzük,
milyen irányú erő hat egy felfelé szálló labdára. Az első kérdésre a gyerekek, akik
tanulták Newton II. törvényét, általában tudnak válaszolni, a második kérdést viszont
többségük nem a newtoni fizikának megfelelően válaszolja meg, mert határozottan
állítja, hogy a labdára felfelé hat az erő.
Gyakori eset, sajnos a mi iskoláinkban és még inkább a fizikában gyakori eset,
hogy a tanulókban kialakul egy tudás az iskola, a fizika óra (felelés, dolgozat, vizsga)
számára, s létezik egy mélyebben elhelyezkedő, az eredeti világképpel összhangban
lévő tudás, amelyet azonban más szituációkban használ. A tudás megszerzése,
valószínűleg a tárolása, és a felhasználása is szituatív. Ez azt jelenti, hogy mindezek a
folyamatok, ezek végeredményei jelentősen függnek attól, hogy éppen milyen a
környezet, milyen helyzetben van a tanuló, vagyis általánosan: milyen a kontextus.
A szakértői gondolkodás egyik jellemzője, hogy nagy mértékben függetlenedhet a
konkrét helyzettől, a kontextustól. A szakértő ugyanazt a törvényszerűséget alkalmazza
minden olyan esetben, amikor ezen alkalmazás feltételei adottak. A kezdők még nem
így gondolkodnak. A tanítás egyik problémája, hogy mesterségesen leszűkítjük a
lehetséges helyzetek körét, kilúgozott, egy kaptafára készült feladatokat gyakoroltatunk
a gyerekekkel, s azt hisszük, hogy ezzel jót teszünk nekik, mert megkönnyítjük a tanult
145