A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

A heurisztikus gondolkodásnak léteznek bizonyos technikái is, ezek is taníthatók (a
metakognitív tudás részét alkothatják). Pólya György eredetileg 1945-ben írt, a
szakirodalomban számtalanszor idézett művében, a „Gondolkodás iskolájá”-ban – igaz,
a matematika tanulásával kapcsolatban, de mondanivalója minden problémamegoldás
során használható – felvázolja ennek a heurisztikus gondolkodásnak a szerkezetét is,
illetve a konkrét problémamegoldásra pedig számtalan javaslatot ad (Pólya 1977). Pólya
gondolkodásmódjában a folyamatok tudatossága nagyon fontos szerepet játszott, s talán
kicsit furcsa lehet, hogy éppen akkor említjük, amikor egy nem minden elemében
tudatos és tudatosítható folyamatról szólunk. Mégis, Pólya kiemelt helyen foglalkozik a
probléma jó megértésével (mi a tudásterületen való elhelyezésként említettük), a
tervkészítéssel, az egyes részletek kritikus ellenőrzésével, a megoldás értékelésével. A
feladat jó megértése, elemzése, mint láttuk a szakértők gondolkodását jellemző
sajátosság. Tanítványaink közül sokan lehetnek, akik a feladat gyors elolvasása után
azonnal nekilátnak a számításoknak, mert emlékeznek egy-két képletre, amikbe be lehet
helyettesíteni. Ez a kezdő típusú gondolkodás sajátossága, türelemmel, okos érveléssel
próbáljuk rászoktatni tanítványainkat arra, hogy a problémát először elemezzék,
próbálják meg megérteni minél alaposabban, hogy miről is van szó.
Tervet készíteni a problémamegoldás egészére persze – ha igazi problémáról van
szó – valójában nem lehet, azonban a tervszerűség mégis megjelenhet. Elsősorban
abban, hogy majdnem rutinszerűen illesztünk be a problémamegoldás folyamatába
bizonyos műveleteket (s most az itt következő felsorolás egyben a heurisztikus
problémamegoldás fontosabb műveleteinek általunk összeállított listája is):
a beágyazó tudásterület ismereteinek felidézése, ha kell, akkor szakirodalomban
utánanézés, a tudásterület „munkába vétele”, szükséges kiegészítése;
mintegy a probléma „lefordítása” a háttértudás „nyelvére” (milyen elméleti
kérdéshez, kérdésekhez kapcsolódik a probléma?);
fogalmak alkotása, régiek átalakítása, gyakran egy jó jelölés, egy jó megnevezés is
sokat segít;
hasonló jellegű problémák keresése más tudásterületen, az ottani megoldások
felhasználása, matematikai „áttérképezés”, „kereszttérképezés” (a probléma
matematikai problémaként történő megfogalmazása, a fizikai nehézségektől való
elvonatkoztatás, megoldás, s annak visszavitele a fizikai problémára, majd az egész
folyamat és a következmények elemzése);
korábban már megoldott, hasonló háttértudást igénylő problémák, megoldások
felidézése;
magának a problémának a „variálása”, vagyis más szituációkba helyezése, az adatok
megváltoztatása, a probléma szélsőséges megfogalmazása, extrém adatok elképzelése;
lehetséges elméletek (magyarázatok) „gyártása”, kipróbálása, alátámasztása vagy
cáfolata, vagyis akár fizikatudományi szempontból azonnal tudhatóan nem korrekt
elgondolásoknak is a kialakítása, hogy ezzel segítsük a korrekt magyarázatok
felmerülését;
csoportos, vagy páros szituációban ötletroham rendezése elméletek, magyarázat
gyártására;
190