A fizikatanÃtás pedagógiája cÃmű felsÅoktatási tankönyv(letölthetÅ ...
A fizikatanÃtás pedagógiája cÃmű felsÅoktatási tankönyv(letölthetÅ ...
A fizikatanÃtás pedagógiája cÃmű felsÅoktatási tankönyv(letölthetÅ ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
más tanterv ilyen szempontú vizsgálata: vajon megfogalmaz-e ilyen, általánosan<br />
fejlesztendő képességeket, melyek ezek, mennyire széleskörűek (vagy csak<br />
koncentrálnak valamilyen területre, pl. a tudományos megismeréshez szükséges<br />
képességekre), stb.<br />
5.2.5. A személyiség architektúrája a modern kognitív<br />
pszichológia szerint<br />
Az itt leírt, s általunk „képességpedagógiaként” megjelölt gondolkodásmód tehát<br />
nagyon is adaptív, képes pozitív hatást gyakorolni az oktatási folyamatra, tantervek<br />
korrekt szerkesztését segítheti, a tanári tervezés számára lehet útmutató, s az értékelés<br />
feladatait is nagymértékben támogathatja. Vajon miért van az, hogy mi ebben a<br />
könyvben mégsem ennek a sikeres, és nagy mértékben elterjedt pedagógiai<br />
elképzelésnek a talaján fogalmazzuk meg mondanivalónkat? Azért, mert nem ebben<br />
hiszünk. Elismerjük hatékonyságát, de nem hisszük, hogy az elme így működik, nem<br />
hisszük, hogy a pedagógia feladatait ennek megfelelően kellene megfogalmazni. Mi egy<br />
egészen más gondolkodásmódot ajánlunk.<br />
Ahogy bemutattuk, a korai kognitívizmus kereste azokat az általános<br />
mechanizmusokat, amelyek megmagyarázhatják az emberi elme működését. A modern<br />
kognitívizmus nem hiszi, hogy lennének ilyen mechanizmusok, általános struktúrák az<br />
agyunkban. Kicsit szarkasztikusan fogalmazva: nem hiszi, hogy lenne az agyunk egyik<br />
elkülönült szegletében egy tanulógépünk, egy másik sarkában egy problémamegoldó<br />
gépünk, s hogy nem lenne más feladatunk, mint az ilyen és hasonló gépeket állandóan<br />
nyersanyaggal tömni. Így persze a korai kognitív pszichológia képviselői sem<br />
gondolták, mégsem kell nagyon nagy fantázia ahhoz, hogy elképzelésükhöz egy ilyen<br />
kicsit mulatságos képet társítsunk.<br />
A modern kognitív pszichológia az információfeldolgozás tudástartalomhoz és<br />
konkrét szituációhoz (kontextushoz) kötöttségében hisz. Képességeink vannak, de azok<br />
nem valamilyen elkülönült, minden szituációs és tartalmi kötöttségtől mentesíthető<br />
kognitív operátorok, hanem erősen tartalom- és kontextusfüggő „valamik”. Úgy<br />
képzelhetjük el, hogy az információfeldolgozást mindig konkrét tartalomhoz és<br />
szituációhoz kötött, specifikus tudásrendszerek végzik, s e tudásrendszerek minőségétől<br />
függ valójában a működés eredményessége. Amit mi a feladatmegoldó<br />
képességrendszer működéseként „érzékelünk”, az nem más - e másik elképzelés szerint<br />
-, mint a konkrét feladatokhoz köthető tudásrendszerek működése.<br />
Lehet jó a feladatmegoldó képességem a mechanikában, mert a mechanikai<br />
tudásrendszerem jól fejlett, sok tudás van benne, az egyes ismeretek jól<br />
összekapcsolódnak egymással, könnyen előhívhatók, kötődnek a matematikai<br />
megformálással kapcsolatos tudásrendszeremhez is, de kötődnek a mozgásokkal<br />
kapcsolatos hétköznapi ismereteimhez is. Ugyanakkor lehet, hogy rosszul teljesítek a<br />
feladatmegoldás terén a termodinamikában, mert éppen, hogy csak elég az ismeretem,<br />
kevés a kapcsolat közöttük, kicsit elszakadt ez a terület más tudásterületektől. A<br />
matematikai formalizálás innen nehezen hívható elő, a szöveges feladatokban szereplő<br />
életszerű szituációkat nehezen tudom kezelni, mert hétköznapi ismeretrendszereimhez<br />
rosszul vagy ellentmondásosan kötődik a termodinamikai tudásom. A példa talán<br />
125
Change language