A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

változnak ezek a rendszerelemek, s ennek eredményeként a belőlük felépülő rendszer.
Eközben figyelembe veszi valamilyen módon a környezet hatásait. A pedagógiai elméletek
is rendszerleírások, azokban is állapothalmazokkal, állapotfüggvényekkel, vagyis
modellekkel van dolgunk, csak ez egyáltalán nem nyilvánvaló, s különösen nem oly magas
szinten formalizált a matematikai eszközeivel, mint amilyenek a fizika modelljei.
Ha így jellemezzük a tudományokat, s közöttük a fizikát és a pedagógiát, akkor milyen
módon jellemezhetjük vajon a fizika szakmódszertanát? Egyáltalán, tudományról van szó
ebben az esetben is? Ha igennel válaszolunk, akkor is fel kell tenni a kérdést, hogy vajon
önálló tudomány-e (s ha igen, akkor milyen értelemben), illetve hol helyezkedik el a
„tudományok tengerében”? Úgy véljük, hogy a fizika szakmódszertan tudomány, önállónak
tekinthető, legalább viszonylagosan (ezt azonnal megmagyarázzuk), s a pedagógiával van
szorosabb kapcsolatban (ezt is meg kell még magyaráznunk). A fizika szakmódszertan,
mint ahogy minden tantárgyi módszertan is rendszereket vizsgál, méghozzá specifikus
feladatokat ellátó pedagógiai rendszereket. Olyan, a nevelés feladatának ellátására kialakult
közösségek jelentik a vizsgálatainak tárgyát, amelyek céljukként a tanulók fizikai tudásának
növelését, az e területen való tanulást tűzték ki célul. Ez jól meghatározható, jól
modellálható rendszert jelent, s ez egyértelműen a tárgya a fizika szakmódszertannak, tehát
valóban azt kell mondanunk, hogy ez egy tudomány (legalábbis az általunk adott értelmezés
szerint).
Ezek a gondolatok azonban még nem bizonyítják, hogy önálló tudomány, vagyis, hogy
az általa vizsgált rendszerek csakis általa és semelyik más tudomány által nem vizsgált
rendszerek. Ebben az értelemben a fizika szakmódszertant relatíve önállónak kell
tekintenünk, mert a tárgyát képező rendszerek valójában a pedagógia rendszerei, hiszen
pedagógiai közösségek, a nevelés feladatára alakult emberi csoportok. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy a fizika szakmódszertant teljesen a pedagógia alá kellene rendelnünk. A
pedagógia nem tárgyalja ezeknek az emberi integrációknak a kifejezetten a fizika tanításával
és tanulásával kapcsolatos jellegzetességeit, tehát a pedagógia egyes területeinek nem válik
részévé az a tudás, amelyet a fizika szakmódszertana alakít ki. Ebben az értelemben tehát
ezt a tudományt önállónak kell tekinteni. A „relatíve” szó azért szükséges, mert a
szakmódszertani tudományok által vizsgált rendszerek egyben pedagógiai rendszerek is.
A szakmódszertan és a pedagógia közötti viszony nagyon hasonlít a pedagógia és a
szociológia közötti viszonyra. A szociológia emberi csoportokat vizsgál, elemzett rendszerei
az emberekből felépülő bonyolult társadalmi rendszerek. Ezek között ott vannak a nevelés
feladatára alakult pedagógiai rendszerek is, mégsem mondjuk azt, hogy a pedagógia a
szociológia része lenne. Hiszen a szociológia egyáltalán nem tárgyalja a pedagógiai
közösségek sajátos, csak ezen második tudomány által vizsgált tulajdonságait. A pedagógia
modelljei mások, mint a szociológia modelljei. Más kérdés, hogy természetesen a két
tudomány között nagyon erős kapcsolatok vannak, s mindkettő gyakran fordul a másikhoz
segítségért, vagyis speciális modellekért, összefüggésekért.
1.3. A fizika szakmódszertan modelljei
Miután tisztáztuk, hogy ennek a könyvnek a szerzői hogyan viszonyulnak a fizika
szakmódszertan önálló tudomány jellegéhez, válaszoljuk meg azt a kérdést is, hogy milyen
természetűek azok a modellek, amelyek a fizika tanulásával és tanításával kapcsolatban a
21