A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

amelyek megerősítését, vagy éppen felváltását, a tanítás során célul tűzzük ki magunk
elé. Ezért a kísérletezés, mérés során azt tartjuk a legfontosabb előkészítő feladatnak,
hogy a gyerekek rögzítsék a feladattal kapcsolatos előzetes elképzeléseiket, hiszen
ezekben tükröződik az az elmélet, amelynek alapján döntenek majd a felmerülő
kérdésekben. Általában egyszerűbb feladat egy konkrét kísérlet várható eredményét
előre jelezni, mint azt a mögöttes elméletet megfogalmazni, amelynek szavakba öntése
gyakran megoldhatatlan feladat elé állítja a diákot, viszont ezen elmélet vezérli
gondolkodását, feladatmegoldását az adott témához kapcsolódó összes probléma
megoldása során. A konkrét kísérlet, mérés várható eredményének előre jelzése
egyszerűbb feladat, s a tanár számára lehetővé teszi a diákok gondolkodásának
megismerését. A kísérlet elvégzése, a tapasztalatok, eredmények rögzítése és a hipotézis
ezekkel való összevetése viszont a gyerekek számára ad egyértelmű visszajelzést arról,
jól gondolkodtak-e, vagy a valóság másképpen viselkedik. A megfelelően előkészített
kísérletek, a gondosan elemzett tapasztalati tények összevetése az elmélettel lehetővé
teszi, hogy a gyerekek ténylegesen átalakítsák, vagy éppen megerősítsék elméleteiket,
ez az út vezet a megtanulás felé.
Nézzünk most egy példát a fenti elvek alkalmazására! Az anyag szerkezetével való ismerkedés kezdetén, a 12 éves
gyerekek többségétől még távol áll az az ismeret, hogy az anyag részecskékből áll. Az anyagszerkezeti modell leírását
megtanulják ugyan, de ez még nem szorítja ki a folytonos képet a gyermeki gondolkodásból. Adjuk a csoportoknak azt
a feladatot, hogy vizsgálják meg, összenyomható-e egy orvosi fecskendőbe zárt levegő, illetve a víz. A kísérlet
elvégzése előtt írják le a gyerekek, hogy mit gondolnak a várható eredményről, majd végezzék is el azt. A kísérleti
tapasztalatokat magyarázzák meg a részecske-képpel, majd vessék össze az eredményeket az előzetes elképzelésekkel.
Munkalappal irányított csoportmunka: feladatmegoldás
A fizika tanulása során fontos szerepet játszanak a feladat-, és
problémamegoldások. A feladatok megoldásának azért van fontos szerepük a
konstruktivista szemléletű fizikaoktatásban is, mert az összefüggések, törvények, elvek
megértéséhez szolgáló fontos eszközről van szó, amely megfelelő alkalmazás esetében
sok gyerekben segíti elő a konstrukciós folyamatokat. A feladatmegoldás tradicionálisan
egyéni műfaj. Olyankor érdemes csoportmunkában feladatot megoldani, amikor a
gyerekek az egyszerű, elemi összefüggéseket az adott témán belül már megértették, de
az a célunk, hogy a tanult ismereteket bonyolultabb, gyakorlat-közeli helyzetekben is
alkalmazhassák.
Az elektromosság témakörében érdekes számítási feladat lehet például egy csoport számára, hogy mennyibe kerülne
nyáron a Balaton vizének 15°C-ról 25°C-ra való felmelegítése. A feladat megoldásához természetesen bizonyos hőtani
ismeretekre, és számos adatra is szükség van. Ezeket azonban a feladatban nem közöljük, így a gyerekeknek maguknak
kell nemcsak a szükséges információkat megszerezniük, de azt is nekik kell kitalálni, hogy egyáltalán milyen adatokra
van szükségük a feladat megoldásához. Ehhez a munkához bizony nem baj, ha többen dolgoznak együtt, hiszen
földrajzi adatokra, az elektromos energia aktuális fogyasztói árának megszerzésére éppen úgy szükség van, mint arra,
hogy a szükséges fizikai ismereteknek a birtokában legyenek.
Célravezető lehet a csoportos feladat- és problémamegoldás a tanítási egységek
vége felé, ahol a csoportoktól már összetettebb feladatok megoldását is elvárjuk,
azonban a gyerekek önállóan még lassan, bátortalanul dolgoznak. Ilyenkor javasoljuk
azt a gyerekeknek, hogy akik már úgy érzik, képesek önállóan is megbirkózni a
feladatokkal, azok próbáljanak meg a csoportból kiválva, egyénileg dolgozni, de
ellenőrzésre, segítésre a csoport még egy ideig mögöttük áll. Ilyen típusú
feladatmegoldásra bármely témában kijelölhetünk alkalmas feladatsort a forgalomban
226