A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

másiknak”, a testnek „elfogy az ereje”, „nagy energiával löki meg az egyik test a
másikat”, stb.).
Sajnos a kisiskolásoknak szánt természetismereti tankönyvek sem mentesek
gyakran az energia- valamint az erőfogalom „keverésétől”. Ismét hivatkozások nélkül
idézünk:
Van olyan leírás, amely szerint minél nagyobb a szél sebessége, annál nagyobb az
ereje.
Máshol ilyet olvashatunk: „Kik vonszolják magukat? Akikben nincs erő”.
E tankönyv egy másik helyén ez szerepel: „A mozgáshoz erő kell. Semmi sem mozog
magától. Ez az erő lehet bennünk, az élőlényekben, gépekben, érkezhet kívülről is”.
S hogy az elektromos energiával való zavaros viszonyra is mutassunk példát: „Az
elemekben az elektromos áram ereje van elraktározva”.
Fizika szakosok számára különösen a „mozgáshoz erő kell” kijelentés lehet
felháborító.
Csak megemlítjük a kép teljesebbé tétele érdekében, hogy a gyermeki elképzelések
között szerepelhetnek az energiával kapcsolatban még a következők:
az energiának kizárólagosan a mozgó testekhez való hozzárendelése,
az energiának az energiahordozókkal való azonosítása
az energia folyadékként való viselkedésének elképzelése
az energia valamilyen hozzáadott anyagként, illetve termékként kezelése (Brook –
Driver 1984).
6.2.2. Hogyan „látják” a gyerekek az elektromosságot?
Az elektromosságtanra is igaz - bár ezen a területen még erősebb lehet az ezzel
ellentétes érzésünk -, hogy a gyerekek már formális fizika tanulmányaik kezdetére
megkonstruálnak magukban bizonyos tudáselemeket, elképzeléseket. Elektromos
eszközöket használnak, játékaikban vannak elemek, motorok, izzók, huzalok,
kapcsolók, esetleg még komolyabb elektronikus alkatrészek. Már egészen kicsi
gyerekek is végezhetnek olyan, elektromos árammal kapcsolatos műveleteket, mint az
itt követkzők:
elektromos kapcsoló, pl. villanykapcsoló használata,
elemcsere, pl. játékban, elektronikus háztartási eszköz távirányítójában,
elektromos jellegű játékkal, pl. autóval, mozgó, beszélő babával való játszás,
„számítógépezés”,
telefon használata.
Az iskolai tanulás során természetesen ez a tudás kiindulópont, s ez után az
elektromosságtan tanulása során is érdekes átalakulások tanúi lehetünk.
Az elektromos áram jelenségeinek gyermeki értelmezésével kapcsolatos
kutatásokat elsősorban R. J. Osborn (1981), D. Shipstone (1985) és M. Cosgrave (1995)
végeztek. Osborn volt az „úttörő”, az általa feltárt sajátos gyermeki értelmezések létét a
későbbi vizsgálatok is megerősítették, és tovább árnyalták az elektromosságról alkotott
gyermeki képpel összefüggő ismereteinket.
160